Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció alakulása 1941-ben

úgy vidéken, mint a fővárosban. Ezek rendszerint munkát is vállalnak, a lakosság szívesen segíti őket (!)a községi hatóságok pedig vagy nem tudnak róluk, vagy hallgatólag tűrik.

126 A „szökevények" listájából is arra lehetett következtetni, hogy 1941-ben nem minden szökés irányult Jugoszláviába. Sok lengyel katona a viszonylag rossz elhelyezési körülmények miatt a katonai táborokból megszökött, katonai mivoltukat letagadva polgári táborokba kérték felvételüket vagy egyszerűen a mezőgazdasági munkák alkalmával szerzett ismeretségüket felhasználva egyéni gazdáknál és kisiparosoknál próbáltak szállást és munkát találni. A váci lengyel műszaki munkásszázad táborból való szökéseinek vizsgálatakor kiderült, hogy a katonai táborból való szökés után a lengyelek a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság útján — ahol álnevet vallottak be — igazolványt és vasúti jegyet kaptak s valamelyik polgári táborban helyezkedtek el. A polgári táborokba való átáramlás okát az I. hadtestparancsnokság — Hoivai tábornok — abban látta, hogy a polgári táborokban sokkal nagyobb a mozgási szabadság és a menekülteket semmiféle korlátozó intézkedés nem érintette. Horvai tábornok szerint a Magyar— Lengyel Menekültügyi Bizottság tudatosan, vagy jóhiszeműen elősegítette a menekültek önhatalmú átminősítését, mert a jelentkezőknek a bediktált adatokról hivatalos írást adott. A váci táborparancsnokság „K" tisztje szerint a polgári táborok — főszolgabíró, jegyző — parancsnokai „bűnös mulasztásokat" követtek el, mert a menekültek felvételénél „felületes" eljárást tanúsítottak.

127 Az ország területén ezrével éltek olyan lengyel menekültek, akik sem polgári, sem katonai táborban nem voltak nyilvántartva. A H. M. 21. osztálya ennek megakadályozására olyan rendelet kiadását tervezte, amely a polgári lakosságnak megtiltaná a menekültek — katonai hatósági — engedély nélküli alkalmazását.

128 A Külügyminisztérim 1941 januárjában a lengyelek szökésének minden áron való meggátolására szigorú intézkedések életbeléptetését követelte. A polgári táborokból való gyakori szökések miatt a H. M. részéről azzal a gondolattal is foglalkoztak, hogy a polgári táborokban élő katonaköteles (18-42 éves) férfiakat katonai gyűjtőtáborokba vonják össze. A diplomáciai tekintetben átgondolatlan (egyébként később elejtett) elképzelést a H. M. azzal indokolta, hogy a „Tapasztalat szerint a szökések (különösen 1940 őszétől—L.I.) mindig úgy történtek, hogy előbb kat.(onai) táborból polgári táb.(or)-ba szöknek, onnan aztán „láthatatlan kezek" tovább vezetik őket."

129 A Vkf 2. D (1941. január 21-i feljegyzésében) támogatta a H. M. elképzelést, Bartalis őrnagy szerint a sok bajt és német szemrehányást okozó lengyel menekültek ellenőrzése „.. .ily módon „k" szempontból tökéletesebb(en) és célszerűbben megoldható volna."

130 A lengyelek 1941. év eleji „érthetetlen" szökéseit a rákoscsabai lengyel tábor parancsnoka, Csató százados nagyon reálisan azzal magyarázta, hogy a lengyelek között elterjedt annak a híre, miszerint a Magyarországon internált (elsősorban) katonai személyiségek Romániához hasonlóan „.. .rövid időn belül Németországnak ki lesznek szolgáltatva."

131 A nagy nyugtalanságot kiváltó hírről a lengyel menekültek a hivatalos lengyel képviseleteken és a sajtón keresztül értesültek. A Zalamegyei 126 HL. H. M. 1940-21-21-3557-49416. 127 HL H. M. 1940-21-21-4387-2764. 128 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3558-66922. 129 HL. H. M. 1940-21-21-66929. 130 Uo. 131 HL. H. M. 1941-21-21-4388-14523., Vö.: HL. H. M. 1941-21-21-4388-16609. A rákoscsabai m. kir. katonai (lengyel) gyűjtőtábor táborparancsnokság jelentése a H. M. 21. osztálynak. 1941. márc. 7.