Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció alakulása 1941-ben

Újság február 28-i számában „Románia kiadja Németországnak a lengyel katonákat" címmel — kommentár nélkül — idézett londoni keltezésű hír a menekültekben jogos nyugtalanságot ébresztett. „Butler külügyi államtitkár... bejelentette az alsóházban, hogy a bukaresti chilei követség, amely ez idő szerint a lengyel érdekeket képviseli Romániában, január 31-én beérkezett jelentések szerint nagyfontosságú értesítést kapott a román kormánytól. A román hatóságok arról értesítették volna a chilei követséget, hogy kiadják Németországnak a román területeken tartózkodó vagy internált lengyel katonákat. A chilei ügyvivő tiltakozott emiatt az eljárás miatt... A román kormány azonban csak annyit válaszolt, hogy elhatározását román belügynek tekinti és nem hajlandó vitába bocsájtkozni". A sajtó értesüléseit a lengyel katonai és polgári szervezetek is megerősítették. A lengyelek arra gondoltak, hogy a német kormány Románia után Magyarországról is „kikéri" a menekülteket. Ezek után érthető, hogy a szökések száma a tavasz beálltával hirtelen megnövekedett. A vámosmikolai lengyel katonai tábor parancsnoka, Turanszki főhadnagy 1941. február 20-i jelentése a szökések megszervezéséről és az evakuáció Zala megye területén való bonyolításáról tartalmaz értékes adatokat. Az igen megalapozott információkra támaszkodó jelentés szerint azok a lengyelek, akik az ország különböző táboraiból a „...szökésre való felhívást elfogadják... éjjel gépkocsin Budapestre szöknek. Budapesten menedéket nyújt számukra (többek között) a Magyar—Lengyel Diák Egyesület Szervita téri helységében addig az időpontig, amíg a további parancsot az indulásra megkapják... a határt leginkább Nagykanizsa környékén szokták átlépni a beszervezett polgári lakosság segítségével."

132 Turanszki február 21-i jelentése újabb érdekes adatokat tartalmazott. Értesülése szerint a szökések országosan meg vannak szervezve s a szökéseket a táborok rangidős lengyel tisztjeihez érkező titkos rendeletek szellemében hajtják végre. Turanszki ismételten felhívta a H. M. 21. osztályának a figyelmét, hogy a szökésben levő lengyelek „.. .Kanizsa környékén lépik át a határt állítólag a magyar szöktetők segítségével, s Jugoszlávián keresztül jutnak ki Törökországba."

133 A szökések mellett

134 a menekültek igen gyakran, mint pl. a keszthelyi táborból Konrád és Maria Wierzbowski és Benedikt Loskiewicz (febr. 8-án), szabályszerű érvényes útlevéllel utaztak Törökországba.

135 Számos példa van arra, hogy amennyiben a jugoszláv területre átszökött lengyelek nem találták meg a továbbutazást biztosító lengyel összekötőt, vagy valamilyen okból nem jutottak el a zágrábi lengyel konzulátusra, akkor egyszerűen visszatértek Magyarországra s felvételüket kérték a legközelebbi somogyi vagy zalai polgári táborba.

136 A B. M. IX. osztályára beérkező jelentések, majd jelzések hatására a Magyarország területén levő valamennyi lengyel polgári menekülttábor parancsnokához belügyminisztériumi körlevelet juttattak el. „Tudomásomra jutott, hogy a táborokban elhelyezett lengyel polgári menekültek a táborokat szökés okából önkényesen elhagyják. Megállapítást nyert, hogy ezeknek a menekülteknek legnagyobb része a katonai táborokból megszökött internált katona, akik polgári menekülttáborba vétették fel magukat. Felhívom Főparancsnok urat, hogy a tábor önkényes elhagyását úgyszintén a katonai táborokból megszökött internált lengyel katonáknak a polgári tábor állományába való felvételét, elrejtését (!) a rendelkezésre álló 132 HL. H. M. 1941-21-21-4388-14530.; HL. H. M. 1940-21-21-4388-15325. 133 HL. H. M. 1941-21-21-4388-13006. 134 ZML 2—576 1941. A keszthelyi járás főszolgabírójának jelentése a B. M. IX. osztályának. 1941. márc. 8. Lásd. még: ugyanezen az alapszámon 676(219 sz. bün—1940) 1941. márc. 6., 467 sz., 660 (403 sz. bün—1941) jelzésű iratokat. 135 ZML 2-562/1941 1941. márc. 8. 138 Vö.: ZML 2-986/1941. 1941. jan. 7.