Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 őszén

Hévízszentandrásról és más zalai táborokból a szökések általános jelenséggé váltak. December 5-én a községi elöljáróság jelentése szerint „Wiercich Michal engedély nélkül a községbó'l (el)távozott. Távozása irányáról azonban ... semmit sem lehetett megállapítani."

112 A csendőrség nyomozása eredménytelen maradt, a hévízszentandrási őrs 1941. január 11-én értesítette a főszolgabírót, hogy „... a nyomozást lefolytatták, de (a megszökött lengyel menekült) feltalálható nem volt."

113 1940. december 31-én megszökött Józef Krukk, Mikoíaj Muzinski, Bronislaw Wojnarowicz,

114 Zalaszántóról 1941. január 23-án ugyancsak három fő szökése miatt indítottak eredménytelen nyomozást.

115 Az „engedély nélküli" eltávozások, a szökések minden alkalmazható módszere megvalósításra került. Miután bevezették — főként a vidéki — vasútállomások és a vonatok csendőrségi megfigyeltetéséta menekültek utazása körülményessé vált. A lengyel táborokhoz közeli vasútállomások pénztárosai utasítást kaptak, hogy a tört magyarsággal beszélő egyének jegyváltásait (úticélt) jelentsék az ügyeletes csendőrjárőrnek. A vonatokon a „gyanús" utasokhoz a kalauzok néhány szót intéztek, a lengyelek — magyar nyelvtudás esetén is — idegen kiejtéssel elárulták magukat. Ilyen esetekben a vonaton tartózkodó csendőr, illetve nyomozó a legközelebbi őrszobára, vagy lengyel katonai táborba kísérte az utazás közben elfogott lengyeleket.

116 A vasúton történő „lebukások" csökkentése érdekében — a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság közbenjárására — a MÁV Igazgatóságok szabadjegyeket bocsátottak a lengyelek rendelkezésére. A szökések miatt több figyelmeztetésben részesített keszthelyi főszolgabíró 1940. december 14-i jelentésében a felelősséget elhárítva a sikeres szökési lehetőségek biztosítását a MÁV-nak tulajdonította. „Ismételten elő112 ZML 1-370/1940 (98 men-1940). 113 ZML 1-370/1940 (529 sz. bün.—1940). 114 ZML 1-424/1940 (424608 men.-1940). 115 ZML 1-486/1940 (38 sz. bün.-1941). 116 mgr Eugeniusz Mikolaj Mroczko egykori magyarországi lengyel menekült, Opoka—Löwenstein munkatársának szóbeli közlése. Warszawa 1973.