Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN A második világháború kitörését megeló'ző hónapokban (1939 március végétől) a hitleri Németország kíméletlen sajtóhadjáratot indított a Lengyel Köztársaság ellen. A német sajtó hangvételéből, a diplomáciai és a katonai előkészületekből következtetni lehetett arra, hogy a fasiszta Németország újabb területi igényét katonai eszközökkel, Lengyelország megtámadásával és megszállásával akarja kielégíteni. 1939 augusztus végére a fasiszta német diplomácia végsőkig kiélezte a német— lengyel viszonyt. Kelet-Európa valamennyi országában feszült figyelemmel kísérték a német—lengyel jellegű sajtójelentéseket. 1939 nyarán, a II. világháború előestéjén a magyar közvélemény számos formában kifejezte együttérzését Lengyelország iránt. A háborús feszültség fokozódásával több lengyelbarát rokonszenv-tüntetésre került sor. A sajtó jelentős része is érezhető lengyelbarát hangnemet ütött meg, a napról napra élesedő német—lengyel ellentétet — néhány esettől eltekintve — a „pártatlanság" hangsúlyozásával, de nyilvánvaló lengyelbarát hangnemben kommentálta. Sztójai berlini magyar követ 1939. augusztus 31-i jelentésében utalt arra, hogy Berlinben nagy elégetlenséget váltott ki a magyar sajtó „renitenskedése". Woerman német külügyi államtitkár-helyettes szóvátette azt, hogy a magyar sajtó jelentős részében „...ismételten lengyelbarátság nyilatkozik meg, hogy a magyar—lengyel baráti megnyilatkozások ill. látogatások továbbra is napirenden vannak."

1 1939 augusztusában, szeptemberében a magyarországi lengyelbarátság magasra lobbantásában, Lengyelország sorsának a szeptemberi német „hadműveletek" (brutalitások) tényszerű ismertetésével a sajtóban (Magyar Nemzet, Népszava, Magyarország) megjelent cikkeknek komoly szerepük volt. (A magyar lakosság hangulatilag a nagy veszteségeket szenvedő baráti lengyel nép mellé állt és a szeptember közepétől tömegesen Magyarországra érkező katonai és polgári menekülteket tüntető szimpátiával fogadta.) Augusztus végén Sillei Rezső a „Magyarország" Varsóba küldött tudósítója igen figyelemre méltó hangnemben tudósított: „Varsó nem mutatja egy háború küszöbén álló város képét..., valami kimondhatatlan érzés egy nagy családdá kovácsolta össze Varsó lakosságát".

2 Sillei a diplomáciai hírekkel szemben beszámolt arról is, hogy Lengyelország kész új tárgyalásokat kezdeni Berlinnel, de „a német birodalom mindezideig nem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy tárgyalásokba 1 DIMK IV. 450-451. Vö. DIMK IV. 341-343, 2 Sillei Rezső: Lengyelország hajlandó tárgyalni. Magyarország 1939. aug. 31.