Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

bocsájtkozzék"

3

. Augusztus 31-én az angol diplomácia közvetítő kísérletei is kudarcba fulladtak. Hitler célja nem a tárgyalás, hanem Lengyelország megszállása, bekebelezése, háborús terveinek megfelelően a „német élettér" bővítése volt. Szeptember 1-én a német csapatok hadműveleteket kezdtek Lengyelország ellen, s kezdetét vette a II. világháború. A magyar sajtóban szeptember elején riadt és bizakodó, a német hadsereg technikai fölényét és a vitézül harcoló lengyel katonák érdemeit méltató cikkek jelentek meg. A magyar sajtó hetekig dilemmában volt, hiszen a „baráti" Németország és a „testvéri" lengyel nép — amelyet papíron Anglia és Franciaország is támogatott — háborújáról volt szó. A Népszava elsőként ismertette a német légierő és a szárazföldi hadsereg brutális terrorját a polgári lakosság ellen, s elsőként látta meg, hogy a magyar—lengyel határon ott sietett a világtörténelem és... „vascsizmájával... most végig gázol a lengyel síkságon és egész Európán."

4 A sajtó zöme elismerés és részvét hangján szólt azokról, akik „elkeseredetten és legendás hősiességgel" védelmezték hazájukat, de menekülni voltak kénytelenek a német túlerővel szemben.

5 A német csapatok gyors előretörése, a német túlerő és technikai fölénye ellenére csodáltra méltó lengyel katonai hőstettek születtek — Westerplatte, Hel, Varsó, Kock — de a németek gyors győzelmét nem befolyásolták.

6 A lengyel kormány Varsóból előbb Lublinba, később a román határmenti Czernowitzba, szeptember 17-én pedig Romániába menekült.

7 A német csapatok elől visszavonuló lengyel hadsereg egységeiben felborult a rend, a csapataiktól elszakadt, „... elveszett katonák ezrei barangoltak szerte az országban".

8 A Lengyelország elleni német agresszió gyors — a németek által sem remélt — eredményeket hozott. Szeptember közepéig a németek bekerítették Varsót, elfoglalták Lengyel-Sziléziát, szétszórta k a lengyel hadseregcsoportokat. A Dél-Lengyelországi Hadseregcsoport egységei és a déli irányban — menekülő — visszavont lengyel egységek 1939. szeptember 16. után folyamatosan érkeztek a lengyel—román, majd a lengyel—magyar határra. A lengyel hadsereg-főparancsnokság, élén Rydz-ámigly marsallal szintén elhagyta Lengyelországot — s a még harcoló lengyel hadseregcsoportokat — és a kormányhoz hasonlóan Romániába menekült. Ezt követően a menekülők — katonák és civilek — tömegei kértek bebocsájtást előbb Romániába, majd Magyarországra. Megkezdődött a lengyelek XX. századi „Nagy Emigráció"-ja, százezrek kálváriája, milliók pusztulása. A lengyel—román határ térségében 1939. szeptember 20. körül Dante poklára emlékeztető események játszódtak le. A román kormány látva a lengyelek reménytelen helyzetét a menekültek egy részét befogadta ugyan, de részükre — német nyomásra — szigorúan őrzött internálótáborokat állíttatott fel. A német kormány kihangsúlyozott mély ellenérzéssel fogadta a lengyelek befoga3 Uo. 4 Népszava 1939. szept. 10. 5 Népszava 1939. szept. 12. A nép a hadsereggel együtt védi a fővárost.; Magyar Nemzet 1939. szept. 13. Vö. DIMK IV. 495—496. A magyar sajtót ért német szemrehányások ellensúlyozására Csáky szeptember 6-án ígéretet tett arra, hogy „... Magyarországnak Németországgal szemben táplált baráti érzelmei a magyar sajtóban (fokozottabban — L. I.) kifejezésre fognak jutni." DIMK IV. 498. 6 Kosiarz, 137. Vö.: Sadziewiczmunkájával. 7 Vö.: Batowki, 324-326. 8 Naszkowski, 276.