Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A menekültek ellenőrzésének megszervezése
Csáky külügyminiszter pedig készségesen felajánlotta, hogy Németország érdekében „hajlandók volnánk a derékszíjat még szűkebbre szorítani". 112 A német gazdasági és politikai befolyás fokozatos eró'södésének tudható be, hogy a lengyel menekültekkel szemben „óvintézkedéseket" léptettek életbe. Különböző fórumokon szorgalmazni kezdték az internálás megszorítását. A hadtestparancsnokságok Werth intelmeinek szellemében tervbe vették, hogy a lengyel katonai menekülteket fokozatosan, zárt, jól őrzött táborokba koncentrálják. Napvilágot látott egy intézkedési tervezet, miszerint „... a táborokból minden szabad kijárás megszüntetendő", a katonai személyek „csak" megfelelő őrkísérettel hagyhatnák el a táborokat. Az ún. „szabad kijárási tilalom" mint H. M. rendelet nem látott napvilágot, de néhány konkrét (kisebb jelentőségű) korlátozó intézkedés bevezetésére sor került. A táborba járó külföldi sajtótermékeket több helyen elkobozták és korlátozták a szabadságolásokat. 113 A menekültek őrzésének és ellenőrzésének felső szinten kigondolt sémáját azonban a valóságban számtalan áttételen — a lengyelek előnyére — hajtották végre. Az esztergomi táborban elhelyezett 2. lengyel műszaki zászlóalj katonái pl. 1940 őszén is kisebb csoportokban, de egyenként is gyakran mutatkoztak Esztergomban, kíséret nélkül, sétáltak az utcákon, valamint az esztergom—dorogi műúton is. A H. M. 21. osztályának vezetője — miután többször felhívták a figyelmét a lengyel katonák gyenge őrzésére — 1940. október 15-én a H. M. I. Főcsoport főnökének utasítására ismételten (!) utasítást adott, hogy a „... lengyel internáltaknak a tábort csakis indokolt esetben és csakis megfelelő őrkíséret mellett szabad elhagyniuk." 114 A mozgáskorlátozó intézkedések foganatosításával a katonai menekültek levelezési lehetőségeit is szabályozták. A katonai menekültek leveleinek cenzúrázását már 1939 decemberében bevezették. A hadtestparancsnokságoknak kiadott H. M. rendelet értelmében a hadtestek a „lengyel posta" átvizsgálására szükség szerint lengyelül (vagy szlovákul) beszélő polgári munkaerőt is igénybe vehettek. 115 A táborokban lakó katonai menekültek a táborparancsnok engedélye alapján azonban valamennyi postai szolgáltatást — telefon, távirat — is igénybe vehették. Mivel a telefonbeszélgetéseket megfelelő technikai és személyi feltételek hiányában ellenőrizni nem lehetett, így az ellenőrzés sohasem volt tökéletes. A levelek átvizsgálása kellő számú és nyelvileg felkészült cenzor nélkül szintén nehézségekbe ütközött. A belföldre feladott leveleket a tábor lengyel rangidőse (starszy obozu) ellenőrizte azaz helyben — lengyel ellenőrzéssel — cenzúrázták. A levelek (egy részének) második cenzúrázását az illetékes hadtestparancsnokságokon a lengyel összekötő tiszt, ill. a levélcenzúrázással megbízott „K" tiszt végezte. A gyanúsnak talált leveleket összegyűjtötték és a Vkf 2. D. osztályának küldték meg. A levélcenzúra ellen vétők leveleit általában elkobozták, de az illető személyeknek kezdetben nem esett bántódása. Később amikor Magyarország is belépett a II. világháborúba s a cenzúrázást is megszigorították, a szabályok ellen vétőket szigorú büntetéssel — 1—6 hónapi büntetőtáborral — sújtották. 116 A katonákhoz képest a polgári menekültek levelezési lehetőségei lényegesen 112 Puskás 66. 113 HL. KM- 1940-21-21-3978-467963. A szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokságnak a területén levő lengyel táborparancsnokságok részére kiadott 11.000/1785 eln. III. L. sz. — 1940. jelzésű utasítása. 1940. júl. 1. 114 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3558-59760. 115 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3557-41081. 116 Vö.: HL. H. M. 1942-21-21-5703-537820; HL. H. M. 1940 Eln. 21-21-3552-949; HL. H. M. 1943-21-21-6757-429235; HL. H. M. 1943-21-21-6746-488430, 480098; HL. H. M. 1942-21-21-50z03., 54034; HL. H. M. 1944-21-21-6823-402481., stb.