Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén

lengyel menekült személyek is elhelyezést nyerhessenek."

67 Somogy megyében a tabi járás főszolgabírója egyik jelentésében (1940. január 4.) beszámolt arról, hogy a járásban „... több község igényelt menekülteket, azonban ezekbe a községekbe a lengyelek még nem érkeztek meg... ha az eltávozottak (megszököttek) helyére újabb menekülteket küldenek és az egyesek által kért (!) és az általam igényelt (!) lengyelek megérkeznek, járásom területén cca. 1000 menekült fog tartózkodni."

68 Dr. Kenderesy, a tabi járás főszolgabírója egy másik levelében még világosabban fogalmazott: „... a menekültek tömeges vállalásával tulajdonképpen községeim jólétét akarom elősegíteni."

69 A korabeli levelek, jelentések idézését, ismertetését azért tartottuk fontosnak, mert a keszthelyi járás jegyzőinek — első jelentéseiből helytelen következtetések vonhatók le. A polgári (esetleg katonai) menekültek által igénybevett szobák (lakások, lakrészek), lakberendezési tárgyak, eszközök bérleti díja nem volt kevés és maga a bérbeadás sem volt ráfizetéses. A városok, községek közigazgatási vezetői — többnyire — örömmel vették a menekülttáborok telepítését, mivel attól a helységek „jobblétét", a helyi piac (agrártermények) iránti kereslet növekedését várták.

70 A lengyel menekültek a források szerint jelentékeny vásárlóképes közönséget jelentettek az őstermelők és kisiparosok számára. Mindez hozzájárult a lakosság adózóképességének a növekedéséhez, ezért nem egyszer a helységek versengtek a lengyel menekültekért.

71 A keszthelyi járásban — nyilván az üdülőjelleg miatt az „üdülő vendég" kifizetőbb volt, mint az egész évben egy helyen lakó (háztartást vezető, esetleg gyermeket nevelő) lengyel menekültek elszállásolása. A Zala megyében elhelyezett lengyel menekültek helyzetét a B. M. IX. osztályának állásfoglalása körvonalazta, megjelölve azokat a kivételeket, amelyeket a B. M. IX. osztálya magának, vagy a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottságnak tartott fenn. A B. M. IX. osztálya a keszthelyi járásba áthelyezett lengyelek részére azokat a községeket (táborokat) jelölte ki, amelyeket az előzetes tájékozódás alapján a főszolgabíró kijelölt. A B. M. rendelkezés értelmében a járások főszolgabírói egyben a polgári táborok parancsnoki tisztét is ellátták. A táborparancsnok (főszolgabíró) járási viszonylatban a táborfelügyelők (községi jegyzők, körjegyzők vagy más tisztviselők, olykor a tanító, iskolaigazgató) útján irányította, ellenőrizte a polgári táborokat. A „lengyel polgári menekülttábor" elnevezés az esetek többségében nem jelentett — a katonai táborokhoz hasonló — tömeges együttélést, ellenőrzést, hanem magyar részről adminisztrációs (pénzügyi), a lengyel menekültek részéről pedig érdekvédelmi szempontból alkotott egy-egy közösséget. A táborparancsnokok és táborfelügyelők, valamint azok a közigazgatási tisztviselők, akik közreműködtek a lengyel polgári menekülttáborok felügyeletében, a segélyösszegek szétosztásában 67 HL. H. M. 1940-21-21—3558—35164. Eger város polgármesterének levele Werth Henrikhez, a honvéd vezérkar főnökéhez. 1940. szept. 12. 68 SML Főispáni iratok 9. (9)—1940. A tabi járás főszolgabírójának jelentése 81 — 1940. 89 OL. B. M. 1940—IX—9—4013—6700. A tabi járásban az 1940. évben a lengyel polgári menekültek személyenként napi 2 Pengő ellátási díjat fizettek „... melyért a szállásadó lakást, hideg időben fűtést, világítást, mosást és polgári élelmezést (reggeli, ebéd, vacsora, heti ötszöri (!) hús nappal, szeszes ital nélkül tartozik adni." 70 A tabi járás főszolgabírója 1940 októberében a B. M.-be írt egyik jelentésében jelezte, hogy „... Már most jelentem, hogy 2500 (polgári) menekült elhelyezését vállaltam harminc táborban ill. harminc (!) községben." OL. B. M. 1940—IX—9—4013—12024. Az idézett jelentésből látszik, hogy a polgári menekültek „vállalása" nem lehetett anyagilag ráfizetéses. 71 OL. B. M. 1944—IX—10—4018—2426. Gyöngyös város polgármesterének a lengyel menekültekről készített helyzetjelentése. 1940.márc.8.; OL. B. M. 1944—IX—10—4018—1345; HL. H. M. 1940-21-21-3558-53164; HL. H. M. 1943. Eln. 21-21-6116-31209.