Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén

stb. rendszeres havi (80—300 pengő) tiszteletdíjban részesültek. A táborparancsnokok (kisegítő munkaerők) tiszteletdíjáról az 1939. november 3-i minisztertanács hozott határozatot. A határozat kimondta, hogy a táborparancsnoki feladatok a rendes hivatali teendőkön túlmenő, azaz tiszteletdíjas munkáknak tekintendők.

72 A tiszteletdíj kilátásbahelyezésével lényegében megszüntették a lengyel polgári menekültek elhelyezésével, ellátásával kapcsolatos (kezdetben a keszthelyi járásban is tapasztalt) sok helyen megfigyelhető huzavonát, a jó és gyors ügyvitelben érdekeltté tették a helyileg illetékes közigazgatási vezetőket és beosztottakat. A polgári tábor ügyeit intéző tisztviselők (és más beosztottak) havi tiszteletdíjai — kezdetben — a következőképpen alakultak: Táborparancsnok 90 pengő, élelmiszerbeszerző 90 pengő, tábororvos 50—80 pengő, előadó 60 pengő, szakács 60 pengő volt. Abban az esetben, ha egy-egy táborparancsnokhoz (főszolgabíró) igen sok tábor (táborrész) tartozott a tiszteletdíj összege 100—150 pengő, később 200 pengő is volt.

73 A táborparancsnok felelős volt a menekültek anyagi, szociális helyzetének alakulásáért. A polgári menekültek lakhelyük körzetét a táborparancsnok (főszolgabíró) írásos engedélyével hagyhatták el. Tábororvosi bizonyítvány alapján a kórházba, gyógyhelyre utalást is a táborparancsnok rendelte el. A keszthelyi járás területén felállított menekülttáborok működési rendjének megállapításakor Antall József külön hangsúlyozta, hogy a Magyar Lengyel Menekültügyi Bizottság (a B. M. IX. osztályának tudta és egyetértése nélkül) a táborból kórházba, vagy üdülőbe „önállóan" senkit nem utalhat be.

74 A valóságban a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság — dr. Antall tudtával — számtalan esetben „önállóskodott". Keszthelyen a Magyar Lengyel Menekültügyi Bizottság által fenntartott két üdülőtelepre beutaltak (létszám) ellenőrzés szempontjából a nagyközség főjegyzőjéhez tartoztak.

75 A belügyminiszteri rendelkezés értelmében a polgári táborokban a menekült parancsnok jelenlétében kellett elintézni mindazokat a konkrét panaszokat, amelyek a menekültek ügyeivel összefüggtek. A menekülttábor mindenkori lengyel parancsnokát kezdetben titkos szavazással választották (a katonai tábor parancsnokát — starszy obozu — a magyarországi Lengyel Katonai Képviselet a H. M. 21. osztályával egyetértésben hivatalból nevezte ki.) Amennyiben a választott személy nem felelt volna meg feladatának a magyar táborparancsnok (táborfelügyelő) a táborban élő tekintélyesebb lengyel személyekkel egyetértésben kijelölés alapján bízta meg a tábor lengyel vezetőjét. A kijelölést visszautasítani nem lehetett. Később — a szökések és a politikai munka elősegítése érdekében — a Lengyel Menekültek Ügyeit Intéző Polgári Bizottság nevezte ki a polgári táborok lengyel parancsnokát (vezetőjét), aki tulajdonképpen összekötő szerepét töltötte be a tábor és a Bizottság között.

76 72 OL. B. M. 1939—1940—IX—15—4024. számozatlan feljegyzés. 73 OL. B. M. 1944—IX—10—4018—1345.1940, február 8. A kisegítő munkaerőket a tábor létszámától függően díjazták, erre vonatkozóan több adatot is találhatunk. A tabi járás főszolgabírójának a B. M. IX. osztályához küldött jelentésében a díjazásra nézve a következő adatokat találhatjuk: azokban a táborokban, ahol a létszám 50 fő, ott 40 pengő, 100 fő körüli létszám esetén 60 pengő, 200 fős létszámnál 80 pengő tiszteletdíjat fizettek az adminisztratív és az ún. szellemi szükségmunkásoknak. A tábori (adminisztratív jellegű) munkák díjazásával kapcsolatban lásd még: OL B. M. 1944-IX-9-4014-234023., OL. B. M. 1944-IX-10-4017-853-12537.; A táborparancsnokok később 120— 200 pengő, a táborparancsnok-helyettes és a tábororvos 100—100 (majd 100—150) pengő, a kisegítő napidíjas 80 pengő tiszteletdíjat kapott. A tiszteletdíjak az évek folyamán kismértékben emelkedtek. Vö.: OL B. M. 1944-IX-10-4018-561482., SML A lengyeltóti járás főszolgabírójának iratai 8843/1943., Lagzi, TSmm 1973. tanulmányával. 74 ZML 1 — 3/940. Dr. Antall József miniszteri osztálytanácsos levele a keszthelyi főszolgabírónak. 1940. júl. 10. 75 ZML 1 — 160/1940. Dr. Antall József levele a keszthelyi járás főszolgabírójának. 1940. júl. 10. 76 OL. B. M. 1940-IX-9-4013- 6700. Vö.: SML Főispáni iratok 9-(9)-1940.