Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

földalatti szervezet nagykanizsai képviselői s a hazatérésre jelentkezettek „... lengyel tisztek által a jelentkezés után németellenes felvilágosításban részesültek."

21 A hazafias érzelmű tisztek számíthattak a nagykanizsai helyőrség egyes magasrangú tisztjeinek támogatására. A nagykanizsai kémelhárító kirendeltség jelentése szerint Gunde alezredes „.. .midőn egy sziléziai lengyel magát németnek vallotta, az egybegyűlt (lengyel) legénység előtt köpött (!) és az illetőnek elrendelte hogy sapkájáról vegye le a fehér sas jelvényt."

22 A nagykanizsai tábor magyar parancsnokának nagylelkű, olykor kifejezetten németellenesnek minősíthető magatartásáról hamarosan értesültek a H. M.-ben, sőt a budapesti német követségen, a tábori élet lényeges mozzanatai is ismertté váltak. A budapesti német katonai attasé Günther Krappe ezredes többször tiltakozott a nagykanizsai lengyel táborban tapasztalt „légkör" miatt. 1939. december 22-én a H. M.-ben átnyújtott jegyzékében kifogásolta, hogy a nagykanizsai lengyel tábor magyar parancsnoka (Gunde alezredes) németellenes magatartást tanúsít, ennek következtében a magukat németnek valló lengyel katonák szigorúbb bánásmódban és rosszabb étkezésben részesülnek, a helyőrség tisztjei a lengyel tisztekkel barátkoznak. Kifogásolta azt is, hogy a nagykanizsai lengyel katonák és tisztek egyáltalán nem úgy viselkednek, mint akik egy idegen állam területén internálva vannak.

23 Mindezeket a „hiányosságokat" nagykanizsai viszonylatban többek között Gunde Géza honvéd alezredes „külpolitikai nehézségeket okozó" tevékenységének tulajdonították. A Németországba való „visszatérés" lehetőségének kihirdetése szinte valamennyi lengyel katonai menekülttáborban nyugtalanságot, belső villongásokat, egyes helyeken komoly gondokat okozott. A táborokban a lengyel rangidős (starszy obozu) tisztek a Lengyel Katonai Képviselet bizalmas utasítására „befolyásolták" a katonákat és a tiszteket. Stefan Dembinski tábornok, mint a „Magyarországon Internált Lengyel Hadsereg Képviselője" (Przedstawicielstwo Wojska Polskiego internowanego na terenie Królestwa Wegier)

24 azonban hivatalosan kijelentette, hogy a magukat német nemzetiségűnek valló lengyelek „hazatérését" magánügynek (!) tekintik.

25 Ez helyes és politikus lépésnek bizonyult. A budapesti német követség katonai attaséja 1940. január 27-én a H. M.-ba eljuttatott levelében arról panaszkodott, hogy a lengyelek a magyar katonai hatóságoknak állítólag (!) azt tanácsolták, hogy „.. .azok a lengyel internáltak, akik — a németek által megszállt — hazájukba visszatérni akarnak, mint árulók (!) büntetőtáborba helyeztessenek."

20 A hadtest21 HL. H. M. 1939. Eln. 21-21-3553-67 078. 22 Uo.: Az esetet forrásjelzés nélkül Bieganski is említi (i. m. 1971. 30.). A nagykanizsai „eset"hez hasonló más táborokban is előfordult. Komáromban pl. 1939. október elején egy lengyel internált katonai csoportot ünnepélyesen fogadtak és csak ezután kezdődött meg a katonák lefegyverzése. A lengyel menekülteket Romániában is rokonszenvvel fogadták. A galatzi helytartó a menekült lengyel tisztek tiszteletére pl. dinert adott. — DIMK IV. 544. 23 HL. H. M. 1939—21—21—67 078. A nagykanizsai viszonyokról készített feljegyzés. 1939. dec. 22.; Vö.: DIMK IV. 432. 24 A Képviselet ebben az időben Budapesten, V. Tükör u. 2. II. em. 10. helyiségben működött. 25 HL. H. M. 1940-21-21-3978-469 537; HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-98 851; HL. H. M. 1940. Eln. 21 — 21—3557—42 940. — A „Do wszystkich starszych obozów!" (A rangidős lengyel tisztekhez!) c. körlevélben Dembinski leszögezte: „Zolnierze kadry zawodowej lub tez rezerwy, których rodzaj pracy wzgl^dnie dzialalnosc w ostatnich latach przed wojnq mogíyby narazicz na kolizj§ w wtadzami okupacyjnymi musz^ sami zdecydowac, czy w obecnej chwili mog$ wracac do kraju." 28 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3557-4775.; HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-7101. A budapesti német követség katonai attaséjának levele a honvédelmi miniszterhez, 1940. január 27. Vö.: Kiadvány az I—V., VII., VIII., hadtestparancsnokságoknak Állomáshelyeiken! (547—53 15. 14. 10. jelzésű Távirat); A IV. pécsi hadtestparancsnokság lengyel összekötőtisztje már 1939.