Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

parancsnokságok „K" (kémelhárító) jelentéseiből hamarosan kiderült, hogy a hazafias érzelmű lengyel katonák több táborban tettleg bántalmazták azokat a bajtársaikat, akik német nemzetiségüket kihangsúlyozva Németországba kívántak „hazatérni". Ezzel kapcsolatban a nagykanizsaihoz hasonló (politikailag jelentős) megmozdulás volt a mosdósi lengyel táborban is, ahol két — magukat utólag — németnek valló lengyel katonát súlyosan megvertek.

27 A Zala és Somogy megyei lengyel menekültek „németellenes" tevékenysége a magyar lakosság között is ismertté vált. Nagy feltűnést keltett, hogy a Németországgal baráti viszonyban álló Magyarországon a német (volksdeutsch — népinémet) származás miatt — jóllehet lengyel táborban — embereket vertek meg. A budapesti német követség nem hagyta annyiban a dolgot, vizsgálatot követelt. A kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy a sértettek szolgáltattak „közvetlen" okot az incidens kitörésére. Az incidensben résztvevő lengyel katonákat és tiszteket megtorlásként büntetőtáborba helyezték. A következő hónapokban (február, március) a magukat németeknek valló, németországi munkára vállalkozó lengyel katonákat a táborokban (Nagykanizsán is) összegyűjtötték és „.. .védőőrizet alatt tartották, mert a lengyelek folytonosan szidalmazták, sőt tettleg is bántalmazták őket..."

28 Baló Zoltán ezredes a H. M. 21. osztályának vezetője kivizsgáltatta (?) a — diplomáciailag is — komoly üggyé vált német panaszt. Majd március 10-én német nyelvű magánlevélben értesítette Kiappe ezredest a „vizsgálat" eredményéről. Baló kategorikusan tagadta a német vádakat: „... egy gyűjtőtáborban sem fordult elő a német katonai attasé által vázolt módon azon vád, hogy lengyel részről javasolták volna, hogy oly lengyelek, akik hazájukba visszatérni óhajtanak, mint árulók büntetőtáborba helyeztessenek."

29 A politikai szempontból rendkívül fontos „incidens" a lengyel katonai vezetők „győzelmével" végződött. Az ún. „hazatérési mozgalom" néhány hónapra, egyes táborokban végleg elcsendesedett. Néhány lengyelbarát (vagy azzá vált) magyar táborparancsnok ellen viszont vizsgálatot kezdeményeztek. Gunde Géza alezredes ellen — amint az várható is volt — vizsgálatot indítottak. A vizsgáló bizottság jelentéséből igen figyelemreméltó adatokat tudhatunk meg. A jelentés külön érdekessége, hogy Gunde ellen felhozott (többek között német kifogásokat) vádakat „nem találta" bizonyítottnak. Bebizonyosodott ugyan, hogy Gunde alezredes beszédet mondott, beszélt az évszázados magyar—lengyel történelmi kapcsolatokról, de a vizsgálati jelentés szerint a beszéd „tisztán" magyar—lengyel vonatkozású volt, „...beszédében a többeikhez hasonlóan a krisztusi szeretetről beszélt mint katona, továbbá a bajtársiasságról és az összetartozásról. A (beszéde) végén azt mondta: „Az a nép, az az ország, amely ezen elvek alapján áll, nincs elveszve." Gunde alezredest a szombathelyi III. hadtestparancsnokság részéről „kinovember 8-án jelentette, hogy „... több tartalékos lengyel tiszt bizalmas kijelentése szerint, azon lengyel tisztek, akik hazájukba való visszatérés szándékának adtak kifejezést Dembinski lengyel tábornok által »hazaárulóknak« lesznek bélyegezve." — HL. H. M. 1939—-21—21 — 3205—1491 eln. IL/1939. a pécsi IV. hadtestparancsnokság jelentése a H. M. 21. osztályának. 27 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3552-950. Mosdós, 1940. január 13.; A lengyel repülők nagykátai táborában a lengyel rangidős tiszt egy, német származásával kérkedő (sziléziai) lengyel katonát „... a legközönségesebben szidalmazott és agyonlövetéssel fenyegette meg. Hasonló okok miatt egy altisztet és két őrvezetőt a lengyel rangidős a magyar táborőrség jelenlétében lefokozott." Lásd: HL. H. M. 1939-21-21-3107-57 419., Vö.: HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3557- 4175. 28 HL. H. M. 1940. Eln. 21 — 21 — 3553—2829. A lengyel katonai menekülttáborokban a német nemzetiségű (ül. a magukat németnek valló) lengyel katonák elkülönítése. 1940. febr. 4. 29 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-7101.