Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944. - A menekültek életviszonyainak alakulása 1944 elején és Magyarország német megszállása idején
A lengyel menekültek „fizetése" az előbbi összehasonlítások szerint elérte ill. meghaladta a magyar munkások átlagos keresetét. Ez a tény azonban Önmagában keveset mond vagy éppen megtévesztő lehet. Ha a piaci árak tükrében nézzük a zalai lengyelek havi ellátmányát már közelebb jutunk a menekültek életviszonyaihoz. A zalaegerszegi piacon 1941 augusztusában egy pár csirke ára 3—3,50, (1942. októberében 5,50 P) 1943. október22-i piaci maximált ára (!) már 18—25 pengő volt. Az étkezésre szánt libát 1941 őszén 8,50—10 pengőért 1943 márciusában 20 pengős áron, egy tyúkot 6,50 pengőért lehetett vásárolni. 122 A korabeli sajtó szerint a piacról történő beszerzés (márpedig a lengyelek piacról vásároltak) az áruhiány és a magas feketepiaci árak miatt nagy nehézségekbe ütközött. A zalaegerszegi piacon a „burgonyának, tejfelnek, tojásnak, túrónak még a hírmondója sem volt" olvashatjuk a Zalai Magyar Élet 1943. október 8-i számában. A baromfipiac is általában üres volt, piacra való felhozatal 1943 márciusától szinte teljesen szünetelt. 123 A lengyelek helyzete — a fentiekből is kiderül — nem volt könnyű. Sok probléma, félreértés nehezítette sorsukat. Egyet azonban mindig szem előtt kell tartani: Magyarországon is egyre nehezebb volt létezni, megélhetési és politikai szempontból egyaránt súlyosbodott a magyar lakosság helyzete (Levéltári források szerint még 1944 februárjában is érkeztek lengyel menekültek Magyarországra. 124 ) A menekültek életviszonyainak alakulása 1944 elején és Magyarország német megszállása idején A dráguló megélhetés miatt a katonai és a polgári menekültek táborai szinte teljesen kiürültek. 1943-ban senki sem gondolta, hogy a többszörös munkahelyi (és lakás) változtatásoknak, a táborparancsnokságnak be nem jelentett munkavállalásoknak, adminisztratív szempontból valamikor milyen nagy jelentőségük lesz. Német nyomásra 1944 januárjában a KEOKH először a katonai, majd a munkát végző polgári menekültek adatainak (név, rendfokozat, mely tábor állományában van, a munkaadó neve, lakcíme, stb.) összeírását tervezte. Batizfalvy rendőrkapitány a H. M. 21. osztályától négyezer lengyel munkavállaló adatainak az összegyűjtését és rendszerezését kérte. A H. M. 21. osztályának vezetője Utassy Lóránd vezérkari ezredes a KEOKH kérést azzal az indokkal hárította el, hogy „... a változási kimutatások 3 évre visszamenőleg havonként vannak Összegyűjtve és „elrakva" s ezeknek most egyenként való újbóli átnézése tetemes időt venne igénybe. De még ennek dacára sem lenne biztosítható, hogy az adatok helyesek, mert időközben több olyan változás történhetett a munkára kiadottakkal, melyek az osztály nyilvántaitásában még nincsenek keresztül vezetve." 125 A menekültek munka (és lakó) helyváltozásaira szemléletes példát szolgáltat Stanisíaw Piela. A tabi járás főszolgabírójának engedélyével (4-187-1942 szám alatt — L. I.) Piela az ádándi táborból eltávozva Pápán Nagy Sándor cukrászüzletében vállalt munkát. Röviddel később Stanisíaw Pielát a nemesbüki tábor állományában találjuk. A nemesbüki táborból a keszthelyi főszolgabíró engedélyével Hévízszentandráson vállalt munkát, majd az 1943. december 1-én felvett jegyzőkönyv szerint 122 Az adatok a Zalai Magyar Élet korabeli napilap piaci hírek rovatból származnak. 123 Vö. Zalai Magyar Élet 1943. márc. 26., szept. 24., okt. 8. Piaci hírek. 124 OL B. M. 1944-IX-9-4015-214 561. 125 HL H. M. 1944-21-21-6824-408 179.
