Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944. - A lengyel katonai és polgári menekültek segélyösszegének alakulása 1943-ban

A menekültek közül igen sokan levélben, szóban kérték a segélyek módosítását, így fordulhatott elő az a felemás helyzet, hogy egyesek ellátási összege a segélyek általános rendezésének idején nem emelkedett, mert előzőleg már felemelték. Keszthelyen a Deák-utca 37. szám alatt lakó Stanisíaw Choloniewski segélyét is „idő előtt" felemelték 5,50 pengőre, de 1943 július 1-ével ismételten segélymódosítást kért.

115 Ezek a folytonos kérések is jelezték, hogy a segélyösszegek módosítása rendszeresen elmaradt a kívánalmaktól, azaz a megélhetési költségek sokkal gyorsabban növekedtek, mint az ellátási összegek. Az alsózsidi polgári tábor fizetési jegyzéke szerint 1943. május 1 — 10 között a tábor állományába tartozó 35 lengyel megélhetése biztosítva volt ugyan, de a „folyton változó" árakkal a menekültek nehezen tudtak lépést tartani.

116 A katonai hozzátartozók talán éppen ezért is szívesebben laktak valamelyik tiszti tábor területén. A zalaszentgróti és zalabéri lengyel tiszti táborok rangidősei a táborokban levő polgári ellátásban részesülő polgári egyének maradását kérelmezték, mert a ruházkodás és a megélhetés egyszerűbb volt falun, mint a városban „... azonfelül a tisztek erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik a (zalai) katonai táborokban levő nyolc női polgári menekültet."

117 Dr. Antall Józsefnek a lengyel menekültek, a lengyel nép iránt érzett megbecsülése, emberi humánuma következtében egyre több menekült segélyösszegének soronkívüli felemelésére nyílott lehetőség. Antall Józsefnek köszönhető, hogy a B. M. vezető beosztású főhivatalnokai közül mindig voltak olyanok, akiknek segítségével könnyíteni lehetett a lengyelek sorsán. Antall igen gyakran utasította a járások főszolgabíróit, hogy a kiutalt pénzügyi keret terhére a nagycsaládosok, alkotómunkát végző lengyelek, a fokozottabb támogatást igénylő menekültek ellátási összegét időnként emeljék fel. Antall 1943 novemberében értesítette a keszthelyi főszolgabírót, hogy „...Chawalinska Leokadia lengyel polgári menekült segélyét f. évi december hó 1-től kezdődően napi 5 P. helyett napi 7 P-ben állapítsa meg."

118 A segélyösszegek változásainak áttekintése után meg kell vizsgálni azt is, hogy a menekültek rendelkezésére álló pénzösszeg milyen vásárlóérteket jelentett 1943-ban a magyar lakossághoz viszonyítva hogyan alakult a lengyelek életszínvonala. Az egyedülálló polgári menekült havi jövedelme (segélyösszege) 1943 októberében 150 pengő, egy háromtagú családnak (egy gyerekkel) pedig 360 pengő volt. A kiemelt kategóriában az egyedülállónak havi 210 pengő, az egy gyerekes családnak 420 pengő összegű havi segélyből kellett megélnie. A katonai személyek is lényegében hasonló nagyságú jövedelemmel rendelkeztek. Körülbelül ugyanebben az időben egy idős Zala megyei irodatiszt havi fizetése 368 pengő, a megyei útbiztosé pedig 182—294 pengő között váltakozott. A megyei kisegítő munkaerő keresete 1943-ban 110—190 pengő, a diplomához kötött fogalmazói állást betöltő hivatalnok fizetése pedig 233 pengő volt.

119 Viszonyításként érdemes megemlíteni, hogy 1943-ban Zala megyében az erdőgazdasági napszámosok évi keresete 600 pengő körül volt, de a keresetükből napi 0,80—1,20 pengőt ellátás címén a munkáltató levont.

120 A kereseti összehasonlítás érdekében meg kell említeni, hogy a nógrádi szén medencében a vájárok 160—220 pengő, a selypi cementgyár munkásai 1943 nyarán havi 120—150 pengő fizetésért dolgoztak.

121 115 OL B. M. 1944-IX-15-4025-244 708. 116 OL B. M. 1944-IX-15-4019-193. 117 HL. H. M. 1943-21-21-6754-529 175. 118 ZML 5-3058/1943. (253 861 B. M. IX-1943)., ZML 5-3102/1943 (245 585 B. M. IX-1943). Vö. ZML 5-3045 1943. 110 ZML IV. 408. b. Zala megye Számvevőségének iratai. 9., 19. köt. 120 Zalai Magyar Élet 1943. febr. 20. 121 Dokumentumok 457—461.