Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.
A bányaiparban évek óta meglevő' munkaerőgondok miatt, a lengyel katonai menekültekből önként jelentkezés, majd kijelölés alapján, bányában foglalkoztatott munkásosztagokat szerveztek. Ilyen osztagok működtek az előbb említett Várpalotán, Tatabányán, Brennbergbányán, Iszkaszentgyörgyön, Gánton és néhány nógrádi szénbányában is. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. azok közé a vállalatok közé tartozott, ahol különösen nagy volt a munkáshiány. A bauxitbányákban a vájár és kisegítő munkakörökön kívül több lengyel szakember kutatómérnökként, bányamérnökként dolgozott. 81 . A Zala megyéből Iszkaszentgyörgyre irányított, bányamunkára vállalkozó lengyelek hamarosan súlyos gondot okoztak a bányaigazgatóságnak. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. 1942. október 10-i levelében értesítette a keszthelyi főszolgabírót hogy „...a zalaszántói táborból hozzánk érkezett lengyel internáltak közül Stanisíaw Karczewski, Cyprian Smiglin, Wincenty Soltys, Józef Perucki üzemünknél nem vették fel a munkát." 82 A lengyel munkásoknak a magyar bányamunkássággal való együttérzését bizonyítja, hogy résztvettek a bérharcokban, a munkafeltételek megjavításáért vívott küzdelemben. A háborús gazdálkodás, a német hadiipar gyorsan növekvő alumínium és bauxitszükséglete miatt, a termelés fokozása érdekében különböző szigorú intézkedéseket hoztak. Mindenekelőtt növelték a munkaintenzitást, bevezették a vasárnapi műszakot és a kötelező pótműszakot. A munkahelyi katonai parancsnokságok üzemi fogdával, bércsökkentéssel, olykor a frontraküldéssel büntették a munkásság gazdasági és politikai harcának vezetőit. A lengyel bányászok — akiket nem fenyegetett az előbb említett hatósági retorzió — a magyaroknak is példát mutatva „lassították" a termelést. 83 A magyarországi bányamunkásság egyik legszebb megmozdulására 1943 januárjában került sor. A lengyel bauxitbányászok — 675 fő — a kedvezőtlen munkahelyi körülmények miatt megtagadták a munkát. 84 A lengyel bányászok munkabeszüntetése azért is jelentős, mert a „lengyel sztrájk" volt az egyik legnagyobb Bakony vidéki bányászmegmozdulás a II. világháború idején. A munkabeszüntetésben a zalabéri lengyelek ezúttal is résztvettek. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. újabb és újabb munkást kérő leveleire 85 1943 nyarán az ország különböző katonai táboraiból pl. Fertőszentmiklósról, Pilisvörösvárról, Kapuvárról lengyel bányamunkásokat toboroztak. A jelentkezők száma nyilván nem volt elegendő, mert hamarosan a polgári menekültek körében is megindult a toborzás. A karmacsi táborból: Emánuel Kaczmarski, Alfonz Lazarski, Józef Wajdel, Józef Nydlowki, Stanisíaw Chrzaszes, az alsózsidi táborból: Tadeusz Moskal, Piotr Burnat, Jan Zbudowski, Michal Marczyszym, Zygmunt Schneider, Emil Blauch, Bronislaw Zygmuntowicz, Mieczyslaw Rybowski, Stanisíaw Wojcik, Jerzy Lewandowski, a zalaszántói (katonai) táborból Tadeusz Czechowski, Stanisíaw Karczewski, Franciszek Kulesa, Wojciech Mieszynski, Józef Perucki, Cyprian Smiglin, Wincenty Zajac, Jan Wróblewski, Marian Szargut, Kazimierz Siwicki, Józef Zajaié, a nemesbüki táborból: Antoni Pieszalski menekültek önként jelentkezés 81 HL. H. M. 1943—21—21—6759—542 156. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. Igazgatóságának a H. M. 21. osztályához írt munkást kérő levele. Vö.: HL. H. M. 1943—21—21—6759-493 622. 82 ZML 4-2033/1943(236 760 B. M. IX-1942). 83 Vö.: Szekeres, 222., 238.; Szűcs vezérőrnagy rendelete szerint „... oly esetekben amidőn a munkaadó a kiadás feltételeit nem tartja be a munkára kiadottak azonnal bevonandók" (HL. H. M. 1943-21-21-6752-432 245). 84 HL. H. M. 1943-21-21-6753-489 087. Lásd még, HL. H. M. 1943-21-21-6753416 342. jan. 30. Vö.: Pintér, 163-165. 85 ZML 4-2033/1943.
