Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.

nagy számban élő „elit" menekültek egy része „vidékre fog menni, mivel abból a pénzből, amit saját és családja részére ellátás címén fog kapni, vidéken könnyebben és jobban fog tudni megélni".

11 A menekültek közül az 1939 évben csak kevesen vállaltak munkát. Egyrészt azért, mert sokan azt remélték, hogy rövid időn belül visszatérhetnek hazájukba. Abban reménykedtek, hogy angol, francia segítséggel Lengyelországból kiűzik a németeket, tehát várakozó álláspontra helyezkedtek, és a magukkal hozott (készpénz, arany, ékszer) értékekből, a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság, később a Belügyminisztérium segélyéből — munka nélkül is — szerény, de biztos megélhetésre számíthattak. A menekültek másik része vagyontalanul érkezett Magyarországra, a segélyösszegen túlmenően munkavállalással igyekezett személyi kiadásaihoz a szükséges pénzösszeget előteremteni. Ezek a menekültek az első napoktól kezdődően igyekeztek munkát vállalni. A magyarországi ismerősökkel rendelkező menekültek kérték, hogy rokonoknál, barátaiknál lakhassanak. A H. M. 21. osztálya támogatta a lengyelek táboron kívüli lakását, de a kintlakást némi feltételekhez kötötte: „...tekintettel a legtöbb táborban amúgy is rossz és zsúfolt elhelyezési viszonyokra, a máris beállott télre és arra, hogy nem hadifoglyokról van szó (a kintlakási) ...kérelmek teljesítése az alábbi feltételek mellett megengedhető volna: 1. Az illető internált becsületszavát (!) adja, hogy ezt a kedvezményt nem használja fel a szökésre és semmiféle politikai természetű mozgalomban nem vesz részt. 2. Az aki az internáltat magához veszi, érte felelősséget vállal. 3. Az internált (katona és tiszt) kizárólag csak polgári ruhát viselhet. 4. Minden hó 1., 11., és 22-én a lakóhelyhez legközelebb eső táborban — ahová állományilag áthelyezendő — személyesen jelentkezik mely alkalommal illetékszerű zsoldját — amennyiben erre igényt tart — felveheti."

12 Bartha Károly honvédelmi miniszter a katonai személyek kintlakásos elhelyezésétől először idegenkedett, majd a 21. osztály november 8-i ismételt felterjesztésére hozzájárult a kintlakást engedélyező rendelet kiadásához. A menekült lengyel katonák munkaerejének felhasználhatóságára a katonai szervek hamar felfigyeltek. „Sürgős műszaki munkálatok elvégzésére a lengyel internált munkaerők, tisztek és legénység..." felhasználását tervezték. A hadtestparancsnokságok révén 1939. október 18-án utasították a táborparancsnokságokat, hogy „... számszerinti kimutatást szerkesszenek az állományukban levő műszaki munkaerőkről, külön (a) tisztekről, képzettség és szakma szerint."

13 A kimutatásnál a végzettség fokát (mérnök, szakmunkás stb.) is meg kellett jelölni. A földművelődésügyi miniszter 137 537/1939/VIII. A-l. sz. körlevele szerint az 1939. évi őszi mezőgazdasági munkáknál a lengyel menekült katonák munkaerejére is számítottak.

14 A H. M. 21. osztályának október 16-i kiadványában felhívták a hadtestparancsnokságok figyelmét, hogy a lengyel menekült katonákat önkéntes (!) jelentkezés alapján mezőgazdasági és egyéb földmunkákra is igénybe lehet venni „...a magyar honos munkavállalók megélhetésének veszélyeztetése nélkül ... "

15 A H. M. és a Földművelésügyi Minisztérium közös megegyezése alapján a menekültek alkalmazása csak olyan munkák elvégzésénél és ott kívánatos, ahol 11 Uo. 12 HL. H. M. 1939-21-21-3205-496 753. 1939. nov. 7. 13 HL. H. M. 1939-21-21-3107-544093. Kiadványok a I-V. és a VII-VIII. hadtestparancsnokságoknak. Állomáshelyeiken. 1939. okt. 18. (Pro domo). 14 SML Főispáni iratok 1127(25)-1939. Vö.: Somogyi Újság 1939. okt. 30. 15 HL. H. M. 1939-21-21-3205-519 490.