Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.
nem akad elegendő magyar honos munkavállaló. A munkásigénylést a Földművelésügyi Minisztérium mellett működő Országos Munkaközvetítő Irodán keresztül lehetett kérelmezni. Az iroda a H. M. 21. osztály, később az illetékes hadtestparancsnokságok útján mozgatta a lengyel munkásosztagokat. Az ország első lengyel munkászászlóalját Zala megyében szervezték meg. „A 1. m. kir. (lengyel) mü.(szaki) munkás zlj. (zászlóalj) Újdörögd pusztán (Tapolca mellett) a III. hadtestparancsnokság által állíttatott fel és lengyel legénysége főként a nagykanizsai gyűjtőtábor állományából egészíttetik ki." A zászlóaljat a 65 961 eln. l/a- 1939. sz. H. M. rendelettel alakították meg. A zászlóalj táborhelye Újdörögd pusztán, majd az állomány feltöltése után, egyes egységei Várpalotán állomásoztak. ! A nagylétszámú katonai menekülttáborokba igen gyakran érkeztek munkást kérő levelek, de a menekültek közül is sokan, saját elhatározásból kívántak munkába állni. Hasonló volt a helyzet Nagykanizsán is, ahol már 1939 őszén számos — műszaki képzettséggel rendelkező — menekültnek sikerült munkát vállalnia. 16 A tábori elhelyezési viszonyok és az alacsony zsold miatt a munkavállalás, a táborokból való kiáramlás általános gyakorlattá vált. A tisztek, altisztek polgári hivatásuknak megfelelően gyárakban, vállalatoknál, üzemeknél, sőt, állami szolgálatban való alkalmazásukat kérték. A H. M. politikai okok miatt igyekezett megakadályozni a lengyelek egyéni munkavállalásait. A lengyelekre ugyanis nem vonatkoztak az üzemi katonai parancsnokságok esetleges megtorló rendszabályai. A lengyeleket sajátos helyzetüknél fogva munkamegtagadás, politikai magatartás miatt nem lehetett frontra küldeni, de — külpolitikai okok miatt — tartósan fogvatartani, üzemi fogdába zárni sem lehetett. A katonai hatóságok (Vkf 2. D.) tartottak attól, hogy az egyéni lengyel munkavállalók „lázító" hatással lehetnek a magyar munkásokra, esetleges elégedetlenségek elindítói lehetnek. A mind gyakoribb munkavállalások miatt Barabás altábornagy körlevélben értesítette a hadtestparancsnokságokat, a lengyel gyűjtőtáborok és a katonai kórházak parancsnokságait: „.. .az internáltaknak kihirdetendő, hogy ez idő szerint Magyarországon a legtöbb gyár, vállalat stb. hadiüzem és sem ilyenekben sem állami szolgálatban az internáltakat nem szabad alkalmazni." 17 Ez az álláspont azonban eleve tarthatatlannak bizonyult. A munkásosztagok országos megszervezésére csak később, 1940 tavaszán került sor. Az 1939. évi őszi betakarítási munkáknál segítő lengyel menekültek tevékenysége nyomán 1940 tavaszán H. M. rendelettel a lengyel katonai menekültekből 30 fő erejű mezőgazdasági munkásszakaszok és 100 fős munkásszázadok megszervezésére utasították a hadtestparancsnokságokat. 18 A munkásosztagokban végzett munka ekkor már nem az önkéntesség elvén nyugodott. A legénységnek és az altiszteknek — szükség szerint — kötelezővé tették a csoportos munkavégzést. A H. M. 21. osztálya által június 3-án készített utasítástervezet szerint elhatározás született arról, hogy: Amennyiben elegendő önként jelentkező nem akad, úgy az internáltak jelentkezés nélkül is beosztandók." A legénység közül elsősorban a mezőgazdasághoz értőket választották ki. 19 Bartha honvédelmi miniszter egyetértésével az egyes hadtesteknél, több munkásszázad megszervezését irányozták elő. Az 1940. évi nyári aratási és az őszi betakarítási munkáknál a I. hadtest területén 4—5 szá16 Érteit, Visszaemlékezés. 17 HL. H. M. 1940-21-21-3558-61 136. 18 SML A tabi járás főszolgabírójának iratai 2648/1940. jún. 13. 19 HL. H. M. 1940-21-21-3556-29 094.
