Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.

nokság jóváhagyásával lehet csak megkötni, amely a helyi szokásos árak figyelembe vételével történjék".

4 A Magyarországra — kevés pénzzel és kevés ruhaneművel — érkező lengyelek közül sokan a helyi tájékozódás után munkaalkalom után néztek. A Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság a menekültek fogadása, elszállásolása mellett a munkaalkalom, megfelelő munkahelyek felkutatásával is segítette a lengyeleket.

5 A Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság 1939 szeptember közepétől 1940 január közepéig a Magyar Vöröskereszttől folyósított 200 000 pengőből és a lakosság önkéntes adományaiból befolyt összegből, valamint a Belügyminisztérium IX. osztályától utalt segélyből önállóan, saját hatáskörén belül, a B. M. „laza" felügyelete mellett, társadalmi aktivistákkal végezte a lengyel menekültek megsegítését. [A Vöröskereszt a későbbi években is rendszeresen támogatta a lengyel (francia, olasz, belga és holland) menekülteket.] A Szövetség által végzett munkát az 1939. november 25-én megtartott minisztertanácsi ülésen értékelték. Tervbe vették, hogy a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság által elhelyezett és segélyezett lengyel polgári menekültek után felmerült költségeket a menekültügyi hivatal terhére a későbbiekben a Belügyminisztérium finanszírozza.

6 A szanálási munkák során a minisztérium megállapította, hogy a bizottság a polgári menekültek egy részét Budapesten, többségüket vidéken — szállodákban, pensiókban és magánházaknál — helyezte el. Utánuk különböző megállapodás szerint 3—6 pengőig terjedő napi tartásdíjat fizetett, ami a minisztérium szerint is nagy megterhelést jelentett a bizottságnak.

7 A Belügyminisztérium közölte, hogy december 2-a — a lezárt pénzügyi számadási időszak — után megfelelő hitel hiányában a Menekültügyi Bizottságnak nem tud olyan hathatós támogatást biztosítani, mint amilyent az előző — szeptember, október, november — hónapokban nyújtott. Ezért a Belügyminisztérium ellátásába kerülő menekültek segélyét december 3-tól napi 1,50 pengőben állapították meg.

8 1939. december 18-tól kezdődően e támogatást azok részére folyósították, akiknek Budapesten tartózkodását a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) engedélyezte és akiknek megélhetése más módon nem volt biztosítva. A vidéken lakók és a Bizottság kötelékébe tartozó menekültek tartásdíj hozzájárulását csak azok részére vállalta a B. M., akik a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság által (!) kijelölt helységekben tartózkodtak. Azokat a menekülteket, akik Lengyelországban jelentős közjogi állást töltöttek be — magasrangú állami hivatalnokok, művészek, egyetemi és főiskolai oktatók, tudósok — megkülönböztetett bánásmódban részesítették. A Menekültügyi Bizottság ellátása helyett belügyminisztériumi ellátásba helyezték őket és a penziós ellátás helyett készpénz ellátást biztosítottak számukra. Ez a döntés nemcsak gazdaságosabb, hanem az érintett menekültek szempontjából előnyösebb is volt, mert a pénztelenséggel kapcsolatos függő helyzetüket megszüntette.

9 A készpénzfizetés összegét a Belügyminisztérium a következőképpen állapította meg: „a családfő vagy egyedülálló személy részére naponként 4 P., házastárs részére napi 2 P., minden gyermek és hozzátartozó részére napi 1 P."

10 A segélyösszeget az árak emelkedésének arányában növelni vagy éppen csökkenteni kell, állapította meg a minisztériumi határozat. A készpénzfizetés bevezetésétől a Belügyminisztérium azt várta, hogy a Budapesten 4 HL. H. M. 1939-21-21-3205-519 490. 5 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3554-12 447. ' OL B. M. 1939-1940-IX-15-4024-1067. 7 OL B. M. 1939-1940-IX-15-4024. Lengyel 1939. 1068 men./1939. 8 OL B. M. 1939-1940-IX-15-4024-1067. 9 Uo., Vö.: OL. B. M. 1944-IX-15-4028-234293. 10 Uo.