Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
a mezőgazdasággal foglalkozó népesség elég jelentékeny része élt a feudalizmus utolsó évtizedében is a mezővárosokban, és az ott élő iparosok és kereskedők is rendelkeztek földdel, és így érdekelve voltak az úrbériség megszűnésével felmerült kérdések megoldásában. Az egyes mezővárosok gazdasági és társadalmi viszonyai, fejlettsége igen nagy különbségeket mutatott még egy-egy vármegyén belül is. Zala megyében mezőváros volt a néhány száz lakosú földművelő és halász település, Tihany és a több megyére kiterjedő vonzásterülettel rendelkező fejlett ipari és kereskedelmi gócpont, Nagykanizsa. A kettő között igen nagy a különbség, és nyilván a volt földesurakkal való kapcsolat felszámolása is igen eltérő problémákat vetett fel. Nem volt azonos a mezővárosok jogi helyzete sem, eltérőek voltak a földesúrtól kapott kiváltságok. A mezővárosok egy részében a Mária Terézia-féle úrbérrendezés nyomán jobbágytelkeket alkottak (pl. Nova, Zalalövő stb.), ezekben a helységekben az úrbéri birtokrendezések és elkülönítések problémái azonosak voltak a jobbágyfalvakban felmerültekkel. Ezek Zala megyében általában a kisebb, kevésbé jelentős mezővárosok voltak, az iparosok és a kereskedők száma is kevesebb volt itt. Viszont nem lehet a jobbágyfalvakkal együtt tárgyalni azokat a mezővárosokat, ahol nem voltak jobbágytelkek, ahol a szántók és rétek „szabad adás-vevése" divatozott (ilyen volt Zalaegerszeg is). 2 A mezővárosi kiváltságok nagy változatossága, a mezővárosok helyzetének különbözősége miatt nem lehet olyan könnyen általánosítható képet kapni az úrbéri birtokrendezések és elkülönítések lefolyásáról, mint a falvak esetében. A rendelkező jogszabályok a falvak helyzetét vették figyelembe, és az eljáró bíróságoknak a gyakorlatban kellett ezeket alkalmazniuk a mezővárosok egymástól is igen eltérő viszonyaira. Éppen ezért szükséges az egyes mezővárosok birtokrendezési és elkülönítési pereinek egyedi vizsgálata, mert csak ennek az apró munkának elvégzése után kísérelhetjük meg az általános fő vonalaknak a megrajzolását. viszonyok vizsgálata 12 nyugat-somogyi faluban. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. 1. szerk. Kanyar József. Kaposvár 1970.; uő: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. 2. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971.; uő: A jobbágytelek szerepe 1848 után a nyugat-dunántúli vármegyékben. Agrártörténeti Szemle, 1971.; uő: Kanizsa utolsó pere a földesurasággal. A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919—1869. Szerk. H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa, 1972.; uő: Jobbágyfelszabadítás Zala megyében. Zalai Tükör. 1973. II. köt.: Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robot rendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest, 1956.; Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben. Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, Budapest, 1947.; uő: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Századok, 1952.; Tóth Tibor: Adács község birtokviszonyai 1850—1877. Agrártörténeti Szemle, 1966.; uő: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 4. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1973.; Varga János: A jobbágyi földbirtckiás típusai és problémái 1767—1849. Budapest, 1967. uő: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Budapest 1971. Vargyai Gyula: Jobbágyfelszabadítás Esztergom megyei egyházi birtokokon. Budapest, 1963. 2 Ezeknek a mezővárosoknak a jobbágyfalvakkal való együttes tárgyalása félreértésekre adhat alkalmat. Kaposvár is olyan kiváltságos mezőváros volt, ahol nem voltak telkek, ezért állapították meg legelő- és erdő járandóságát egy összegben. —Vö.: T. Mérey Klára i. m. 238. 244; Simonffy Emil. Elkülönítés... 1971) 164— 169.
