Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
Az alábbi sorokban egy kis mezőváros — Zalaegerszeg — legelőelkülönítési perét vesszük vizsgálat alá. :i Zalaegerszeget már a XIII. században említik, a török időkben végvár. A végvári katonák kiváltságokat tudtak szerezni a helység földesurától, a veszprémi püspöktői. és ezeket a kiváltságokat a végvár megszűnése után a XVIII. és a XIX. század során is — bár többszöri pereskedés árán — nagyrészt sikerült a kis oppidum lakóinak megőrizniük. A XVIII. század elején Zalaegerszegen állandósul Zala vármegye székhelye, a feudális korban azonban a megyeszékhelység még nem jelentett jelentős városfejlesztő energiát. Maria Terézia a várost a szombathelyi püspöknek adományozta, ettől kezdve a püspöki uradalom székhelye. 4 A XIX. század közepén is még csak kis mezőváros, a lakosság számát tekintve — 1857-ben 4025 fő 5 — csak nagyobb falu lenne, de a környékének törpefalvai közül mégis kiemelkedett, egy kisebb körzet kereskedelmi és ipari gócpontja volt, ez azonban nem változtatta meg a város elsődlegesen mezőgazdasági jellegét. A városban sok nemes lakott, és ezek a város életében vezető szerepet játszottak. 6 A város 50 forint — később 160 forint — évi cenzust fizetett a földesúrnak, de ezt a háztulajdonosok között osztották fel. A földekkel szabadon rendelkeztek, a szomszéd falvakban lakók is bírtak a város határában szántókat" és réteket. 1805-ben, 1822-ben és 1826-ban nagy tűzvészek pusztítottak a városban, ezt követően a lakosok egy része a környező szőlőhegyekbe húzódott ki. Valószínű azonban, hogy a hegyilakók nem csak ezek közül kerültek ki. Az 1840~es évekre a város határában már megszűnt a nyomásos gazdálkodás, a szántóföldeket minden évben vetették. Az uradalom közel 200 holdas 7 majorsági szántó és rét birtoka a városiak földjei között szétszórva terült el. A határhasználatot és a legeltetést a városi tanács szabályozta. 8 A földesúr és a jobbágy közötti legelőelkülönítést az 1836. évi VI. törvénycikk tette lehetővé. Zalaegerszeg elég hamar élt is a lehetőséggel, és már 18403 E tanulmány része egy kutatásnak, mely a Zala megyei mezővárosok gazdasági és társadalmi fejlődését kívánja vizsgálni a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet időszakában. A zalaegerszegi elkülönítési per igen fontos forrásai hiányzanak: nincsenek meg a térképek és a földkönyvek, éppen a földesúrral kötött egyezség időszakából hiányzanak a városi tanácsülési jegyzőkönyvek, nem sikerült a szombathelyi püspöki levéltárban sem feltalálni a volt földesúr e vonatkozású iratait. Így egyes esetekben csak következtetésekre és feltételezésekre kell szorítkoznunk, és e keretekben le kell mondanunk a városon belüli birtokviszonyok vizsgálatáról is. 4 A város történetének tudományos feldolgozása még hiányzik. Vö. Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. Szerk. Simonffy Emil, Zalaegerszeg, 1970. és az ott felsorolt irodalmat, 128—133. r, Uo. 124. G Vö. Simonffy Emil: Zalaegerszeg képviselőtestülete és tanácsa a polgári kor első évtizedeiben 1848—1872. Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk.: Bónis György— Degré Alajos, Budapest, 1971. 235—283. 7 A forrásokból nem mindig derül pontosan ki, hogy egy hold hány négyszögölt jelentett. A birtokrendezési perben használt becshold különböző nagyságú volt. Valószínűleg nem járunk azonban messze a valóságtól, ha a holdat — nagyságának külön megjelölése hiányában — 1200 négyszögöles magyar holdnak tekintjük. s Vö. Simonffy i. m.
