Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.

Az a feltevés, hogy a Kanizsa nevének eredete összefügg a Canissa „parlagi" latin szóval, azon alapszik, hogy a régi metszeteken vagy a korábbi adatokat tartalmazó oklevelekben Canisa, Canissa, Canischa formában olvasható a város neve. Tudni kell azonban, hogy a régi magyar írásmód szerint az s betű a zs hang jelölésére is szolgált, eleinte bizony még az ejtése is bizonytalan volt. Ennek az ejtési bizonytalanságnak a nyomát őrzi pl. az azonos eredetű Kenése és Kanizsa név ejtése.

2 Barbarits szól arról, hogy a települést állítólag Velika-Knyáz (!) névvel is nevezték. Ez a knyáz szláv eredetű szó, s a különböző szláv nyelvekben másmás alakokban van meg. A szó alapja a germán *kuningaz, a mai német König szó őse. A szerb és szlovén Tenez, a szlovák knáz az ukrán knaz stb. szavakban él tovább.

3 Jelentése a legtöbb szláv nyelvben „fejedelem, herceg, úr". A knyáz szóból merészség volna eredeztetni a város nevét. Hangtanilag ugyanis nehézséget okoz az ny (h, h) hang és a Kanizsa nevében lévő n hang összefüggésbe hozása. Inkább a valamelyik délszláv nyelvben lévő knêz szóból kell kiindulnunk. Ehhez a szóhoz került a szláv -j g birtokképző. A z -f- j hangkapcsolatból a régi szlávban zs hang lesz.'

1 E képzővel fejezi ki a szláv azt, hogy „valakinek a tulajdona, valakié". A kaéz + ja tehát knêzsa lesz az ejtésben, jelentése pedig annyi, mint a „fejedelemé; fejedelmi tulajdon, birtok.

5 A név az u. n. elliptikus nevek csoportjába tartozik. Az ilyen nevek eredetileg két elemből álltak: a birtokló személy neve (vagy méltósága) volt az egyik elem, a másik pedig a birtokot megnevező közszó. Később az utóbbi elmaradt, s a birtokos neve elvonódott. A „fejedelem földje"-féle megnevezésből csak ennyi maradt: ,.a fejedelemé". A kutatók szerint ez a névadási mód a földesúri intézmény kialakulását követi.

0 (Nyelvileg hasonló jelenség, mint a „tokaji bor" kapcsolatból tapadás útján csak egyszerűen „tokaji" lesz). 2 A zs ham g származása, írásmódja és ejtése körüli problémákról részletesen olvashat az érdeklődő az alábbi tanulmányokban: Kniezsa: A magyar zs hang eredete. Magyar Nyelv XXIX. évi. 94. skk. — Kniezsa: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1952. 41, 140. 1. — Bárczi: Magyar hangtörténet. 2. kiadás. Bp. 1958. 82. 1. :î

A szó részletes etimológiája megtalálható a következő művekben: Berneker: Slawisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg, 1908—1913. 663. 1. — Vasmer: Russisches etymologisches Wörterbuch, I—III. Heidelberg, 1953—1958. I. 581. 1. — Vö. Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sparche. 20. kiadás. Berlin, 1967. 392. 1. Kiss Lajcs: A Magyar Nyelvtud. Társ. Kiadványai. 123. szám. 4. 1. — A magyar nyelv történeti—etimológiai szótára. Bp. 1970. II, 442—3. 1. '•Bielfeldt: Altslavisches Grammatik. Halle, 1961. 104—5. 1. 5 Ezt a magyarázatot tartja Melich János: A Hc-nfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925—1929. 130—4, 390—1. — Melich: Szláv jövevényszavaink. Bp. 1903—5. 1/1. 115. 1. Vö. ugyanő: Nyelvtudományi Közlemények XXXIII. évf. 317. 1. — Kniezsa: Pseudorumänen in Pannonién und in den Nordkarpaten. Archivum Europae— Centro—Orientalis. II. évf. 169—172. 1. * Kaufmann: Genitivische Ortsnamen. Tübingen, 1961. IX—

X. 1. — A Karintiábam is előforduló Knezsa és hasonló elliptikus nevekkel kapcsolatban Kranzmayer szerint ez a névadási mód igen kedvelt volt a szlávoknál: Ortsnamenbuch von Kärnten. I—II. Klagenfurt, 1956—8. I, 177. 1.