Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
területen, mint Zala megyének ez a vidéke, az uradalom számára, nem sok haszonnal járt volna több mint 800 hold erdőnek a hirtelen letárolása, ha egyáltalán meg is tudta volna oldani. Miért jöhetett létre ez az egyezség? Jelenlegi ismereteink alapján csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Valószínűleg mindkét fél eleve úgy tette meg ígéreteit, illetve kívánságait, hogy számolt azzal, hogy abból engednie kell. Sem az 1848. évi törvények, sem az úrbéri nyílt parancs nem tette lehetővé a korábban már jogerős ítélettel lezárt elkülönítések és tagosítások újrafelvételét. így az uradalom nem remélhette, hogy az úrbéri törvényszék előtt meg tudja változtatni a vármegyei polgári törvényszék ítéletét, amelyet a helytartótanács már jóváhagyott, és amellyel a cs. kir. megyei törvényszék is egyetértett. Tehát a puszták és az irtásföldek kérdése eldőltnek volt tekinthető, ennek folytán a 141 eszmei telek is, csak az egy telekre járó illetmény mennyiségén és a kiadandó legelő helyén lehetett vitázni. Ismerve az úrbéri törvényszék gyakorlatát, egyik fél sem remélhette reálisan, hogy több éves pereskedés után is sokkal kedvezőbb ítéletet tud elérni. Inkább az látszik valószínűnek, hogy az úrbéri törvényszék valamivel kevesebb legelőt ítélt volna meg a városnak, de az uradalmat kötelezte volna az Alsó erdőhöz vezető út kiadására és az Alsó erdő kitisztítására. Az egyezség végrehajtása gyorsan ment. A főtörvényszéki jóváhagyás után már 1857. májusában sor került a kihasítás hitelesítésére. 37 A városi elöljáróság azonnal megkezdte az Alsó erdő rendbehozását, legeltetésre való alkalmassá tételét. Megkezdték az erdő tisztítását, az eltemetett forrás kibontását, kisajátították a szükséges út területét. A város vezetését kezükben tartó gazdagabbak szerettek volna arányosítást végrehajtani, ennek érdekében felmérést és tervet készítettek. Az 1858. májusában tartott birtokossági gyűlés azonban hosszas vita után elvetette az arányosítást. Kimondták az, hogy olyan arányosítási kulcsot nem lehet találni, amely az addigi legeltetési módnál több zavart ne okozna. A létrehozott használati rendszabály szerint minden zalaegerszegi háztulajdonos, akinek háza már 1857. május 28-án — a legelőelkülönítés végrehajtásának napján — valóságos és számmal ellátott ház volt, vagy legalábbis régi elpusztult házhely volt, külső birtokaira való tekintet nélkül lakóházából a közlegelőre minden számbeli megszorítás nélkül annyi marhát hajthat ki, amennyit tartani képes. A később épült vagy építendő új házak után legeltetési jog nincs. Egy házból több tulajdonos vagy lakó esetében is csak egy gyakorolhatja a legeltetési jogot, de azt bérbe is lehet adni, de mindig csak egynek. Az 1858. májusáig felmerült költségeket birtokaránylag, a később felmerülőket a legelőre járó állatok száma arányában viselik a közbirtokosság tagjai. Egyénileg külön legeltetni senkinek, sehol és sémikor sem szabad, a legeltetés módját a városi tanács határozza meg. Kijelölték az ökrök, a növendék marhák és a lovak legelőrészét, a kecskéket a közlegelőről kitiltották, a libáknak a legeltetést a kijelölt helyen ideiglenesen megengedték. A malmok lakóit és a hegyi lakosokat a legeltetési jogból kizárták. Kizárták a kereskedési célokra tar37 Zeg. úrb. 255/1857.
