Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
polgári törvényszék ítéletét tartotta helyesnek. 33 Az ügy további tárgyalásáról forrásaink nem beszélnek. Valószínűleg érdemi megvitatására a készülő nyílt parancs miatt nem került sor, az 1853. évi március 2-i úrbéri nyílt parancs megjelenése után pedig már meg kellett várni az úrbéri törvényszék felállítását. 1856. október 25-én az új püspök, Szenczy Ferenc és a város között megegyezés jött léire. Megállapodtak abban, hogy a pert megszüntetik. Az uradalom 1006 hold (irOO négyszögöles) 83 négyszögöl legelőt ad a városnak törvényes legelő-illetősege fejében. Az Alsó erdőt teljesen átengedi (551 hold), a Szabad Csács dűlőben levő tiszta legelőt az országútig (149 hold), a dobragaszti Felső erdőből 264 holdat, valamint a korábban is megajánlott szétszórt darabokat. Az egyezségben megállapították a Felső erdőből kihasítandó rész határait is. A kiadott legelőben a plébános és a tanító illetménye is benne volt, a jegyzőről nem esett említés. A plébános ezen felül 12 szekér fát kap évente az uradalomtól, és tíz sertést legeltethet a városi legelőn, ha makkoltatás van. A legelőkön levő fák és azok gyümölcsei a városé. Ha az olai közbirtokosok valamiféle igényt támasztanának korábbi legeltetésük miatt, akkor azt a városnak kellene kielégíteni. A szántóföldeken és a réteken is megszűnik a közös legeltetés. 34 A város tehát a kívánt 1692 hold helyett 1006 holdat kapott, az igényelt mennyiségnek csak valamivel több mint a felét, 59 százalékát. A 141 eszmei jobbágytelket véve alapul, ez telkenként 7,1 holdnyi legelőjárandóságnak felelt meg a 12 hold helyett. Ha az erdőjárandóságtól el is tekintünk, még akkor sem sok a környékbeli falvakhoz hasonlítva. Csatáron hat hold, Dötkön tíz, Nagykutason tíz, Nagypáliban 14, Pózván 15, Zalaszentivánon 12 hold volt a legelő- és erdőilletmény telkenként. 35 Ha viszont a közös legelőhöz viszonyítjuk, akkor az 59 százalékos eredmény az átlagosnál jobbnak mondható. 30 A város a legelőnek csak 41 százalékát kapta ott, ahol kérte: Szabad Csácson és a Felső erdőben. Viszont az uradalom majdnem ötszörösét adta annak, amit eredetileg ígért, és a szántóföldek és a rétek közös legeltetéséről is le kellett mondania. Igaz azonban, hogy az uradalmi szántóföldekhez és rétekhez viszonyítva aránylag majdnem tízszer annyi legelőt szerzett meg magának. Egy hold uradalmi szántóra és rétre aránylagosan 3,4 hold jutott a közösből, míg a városiaknak csak 0,36 hold. A város megkapta a fát is. 1848 előtt a faizási haszonvételek elkülönítésére nem volt lehetőség, így azt nem vitatták meg, bár az uradalmi ügyvéd egy-két kijelentése arra utalt, hogy a városiaknak nem volt faizási joguk. Egyébként az erdők használatának későbbi szabályozása is erre enged következtetni. A jogszabályok szerint azonban a legelőjárandóság területén levő fát a volt földesúr a végrehajtás előtt kivágathatta és elszállíthatta, de ha ezt nem tette meg, a fák a volt úrbéresek tulajdonába mentek át faizási joguktól függetlenül. Nyilvánvaló, hogy olyan erdőben gazdag 3:1 Uo. 391/1851, H. 134/851, 2581/1851. 3'Uo. 457/856. 35 Simonffy Emil i. m. (1960) 400—403. 36 Uo. 39—392. 1.
