Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.

Melich János a nevet eredetileg folyónévnek tartja, s Ortvaynak a középkori vízrajzról írt munkája több hasonló nevű folyót, patakot közöl.

12 A kérdés eldöntésére némi támpontot nyújt a folyónévadás régi módjának ismerete. A folyónevek régebbiek, mint a településnevek. A települések elpusztulhatnak a háborúk dúlása vagy a lakosságnak elvándorlása következtében, s nevének is nyoma veszhet. A folyók azonban mint tartós földrajzi objektumok amelyek sokszor közlekedési utak és határvonalak is, az egymást váltó népek, lakosok mellett is megmaradnak. Egyik nép átveszi a másiktól a folyó korábbi nevét. így aztán a folyók nevei eredetüket tekintve messze túl vannak azokon a korokon, ahonnan az emberi települések neveit ismerjük.

13 A folyónevek legnagyobb része természeti név, azaz vagy a „folyó, víz, forrás" értelmű köznév vált tulajdonnévvé, vagy pedig a folyó vízének, medrének, parti növényzetének stb. sajátossága szolgált indítékul a víz nevének megalkotásához.

14 11

A lelőhelyek rövidítéseinek feloldása: AO: Nagy—Tasnádi Nagy: Anjou-kori okmánytár. I—VIII. Bp. 1879—. ÁUO: Wenzel: Árpádkori új okmánytár. I—III. Bp. 1860—1874. Csánki: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp. 1897. ZO: Nagy—Véghelyi—Nagy: Zala vármegye története. Oklevéltár. I—II. Bp. 1886—1890. 12

Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII-dik század végéig. Bp. I—II. 1882. 413. 1. — Melich: A honfoiglaláskori Magyarország. 390. 1. — Kranzmayer: Ortsnamenbuch II, 90. lapon is közöl egy Knezsa. (=Grafeníbach) nevű patakot. — — Melichre és Knlezsára hivatkozva eredetileg ugyancsak víznévnek tartja E. Dickenmann: Studien zur Hydronymie des Savesystems. Archívum Europae— Oentro—Orientalis. VII. évf. 201. 1. 13 A folyók nevének kérdéseire sok érdekes adatat és magyarázatot talál az olvasó az alábbiakban: I. Schnetz: Die Flussnamengebung in grammatischer und psychologischer Beleuchtung. Premier Congrès International de Toponymie et dAnthroponymie. Paris, 1938. 175—180. 1. — Kniezsa: Erdély víznevei. Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve. 1942. V. 9. Ugyanő: Gewässernamen des östlichen Karpathenbeokens. Ungarische Jahrbücher. XXIII. évf. — G. Rohlfs: Europäische Flussnamen und ihre historischen Probleme. VI. Internationaler Kongress für Namenforschung, München, 1960. I, 1—28. — W. Georgiev: Die Europäische Makrohydronymie und die Frage nach Urheimat der Indoeuropäer. Proceedings of the eighth International Congres of Onosmatic Sciences. Amsterdam, 1966. The Hague-Paris 1966, Mouton. 188—195. 1. — Kiss Lajos: Az újabb szláv víznévkutatás. Nyelvtudományi Közlemények LXXXI. évf. 165—176. 1, 1/1 Néhány példa Georgievnek a 13. jegyzetben jelzett tanulmánya és J. Pokomy: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. I. Bern und München, 1959. alapján: Duna: indoeurópai *dánu = folyó, folyam; Dráva: óind. drávati — fut, szétfolyik; Elba: indoeurópai *albh- = fehér; Maros: indoeurópai *mori = állóvíz, tó; Rajna: óind. rináti = folyik; Tisza: indoeurópai *tibh-isyo — mocsár; Visztula: óind vésati — szétfolyik. A részletes etimológiák megtalálhatók a fent idézett művekben.