Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

CSÓKA: Hát emleget hajt ez az üstökös. Hiszen éjszak felöl hideg jön. HATTYŰ: No hát hideget hajt — hideglelést a nem választandóknak. CSÓKA: De tsak ugyan mit várhatni az illyen égi tünemény után? Nem-e a föld­nek, mellybül élünk, és levegőnek, mellyben lakunk és repdezünk, vala­melfy szokatlan vátozását és romlását? HATTYŰ: Azt neked jobban kellene tudnod, mert ti varjú nemzetségűek hosszabb ideig szoktatok élni, mint én; lehetsz már 50 esztendős, azolta pedig már hét volt illyen üstökös vagy farkas tsillag. CSÓKA: Ugyan azért kérdem, mert mindenikbül világ végit vagy nagy veszedel­met jövendöltek sok szárnyasok, kivált a patsirták. H ATTYŰ: Azt ugyan nem hoz magával egy is, nem is hozhat a természet törvénye szerént, de ollyan hiúk a földi állatok, még az azok között legméltósá­gosabb ember is. hogy minden véletlenségeket, amik égi tünemények nélkül is megtörténhetnek, abbul fejtegetnek. Majd holnap, mikor a Czi­nedke a várt tiszttül nagy bizodalma ellen elmarad, vagy mikor az oltár­mi a kelhe leesik, vagy egy szeleburdi kotsis egy asszonyt a lovakkal el­gázoltat, sőt azt is, midőn a fürj a kakukkot az egész madár gyülekezet előtt tetemesen megszégyeníti, ezeket mind az üstökösnek tulajdonítják. CSÓKA: És te ezeket előre tudod? Ha igaz lesz, megérdemled az Apolló madara nevét, de hát kell tudnod nagyobbakat is, amiket az üstökös jelenthet és hozhat, s miért titkolod el tőlem? Ha náladnál ostobább és kisebb agyve­lejű vagyok is, hadd tudnám kikerülni a történhető váratlanságokat. HATTYÚ: Az üstököst szinte úgy a Nap vonzó ereje forgatja, mint a többi vándor testeket. És ha a szokott törvényű kerekdedségbe vezeti azt, bizonyos idő­re ismét visszakerül: s illyenek azok mind amellyek a Napbul a Plané­tákkal együtt szakadoztak ki, még régen, mikor a földnek semmi lakossá sem volt. A mellyeknek pedig nintsen kettős tüz pontok, vagy azoknak egyike beleesik a végtelenségbe, az ollyanok egy darabig látszanak a ki szakadás után, azután soha vissza nem térnek; futnak örökké a végtelen ürességben; hanem ha útjokban más vonzó pontokra akadnak. Hlyének többnyire a mellyek a napnak valamellyik tengely vége táj járul szakad­nak ki, s nem aranyozhatják magokat a több vándor testek útjaik kari­májához. Érted-e? CSÓKA: Értem félig-meddig, de hát vagy a rendes, vagy kivált a rendetlen úton vándorlók nem ütközhetnek-e bele ebbe a mi földünk gomolyagjába? Vagy nem taszíthatják-e ki útjábul?

Next

/
Thumbnails
Contents