Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Müller Robert:A tófeji kemence.

két nyílást hagynak. A felsőnél körbefutó padkára boltozzák a követ. Ezen a nyíláson át táplálják hosszú, hasított rönkfával a tüzet. A tüzelés technikája az, ami megkülönbözteti ezeket a kemencéket a többi típustól. Az alsó nyílás a szellőző, amin keresztül kedvező légáramlatot kap a tűz, ugyanakkor az alsó nyílást nevezik „parázsliknak" is, mert itt húzzák ki a felesleges parazsat. A 2. típusnál éppen azért kell nagyon óvatosnak lenni a mészégetőnek, mert ha túl sok parázs gyülemlik fel a tűztérben, nem tud tovább tüzelni/'

7 Ezek a kemencék a Bakonyban eléggé általánosak, de egyes helyeken csak a XX. században terjedtek el (pl. Ugod). Ezeknek már a földbe mélyülő része is épített volt. Valószínű, hogy csak az újkorban került Magyarországra ez a típus. Ugodi elnevezése (tót-kemence) jelenthet É-i, szlovák eredetet, bár ebben az esetben meglepő, hogy a szlovák nyelvterülettel határos ÉK-Magyarországon, ahol a mészégetés terminológiája is jelentős szlovák befolyást mutat, ismeretlenek ezek a fejlett kemencék. Annyi bizonyos, hogy Erdélyben, az egykori Alsó Fehér megyében (Felsőorbó, Diomál) a századfordulón használtak ebbe a típusba sorol, ható kemencéket. Ezek abban térnek el az ugodiaktól, hogy nagyobbak és a padka a felső nyílás aljával egy vonalban fut körbe/'

8 Ma már a Bakonyban is nagyobbak ezek a kemencék, és a vegyes tüzelés miatt a két nyílás közé vasrostélyt építenek. Munkánkban igyekeztünk a tófeji kemence kapcsán összefoglalni és típusokra osztani Magyarország közép- és újkori mészégető kemencéit. A középkori munkagyakorlat, — a mészkőnek az építés helyén történő égetése — alapján feltételezhetjük, hogy megélénkült középkorkutatásunk további érdekes leletekkel szolgál még, melyek a fenti vázlatot kiegészíthetik, gazdagíthatják. Ez a vázlat azonban nem csak az eredményeket mutatja be, hanem a hiányosságokat is. Nem találkoztunk az irodalomban a Mecsek, a Gerecse vagy a Pilis hegyeiben folyó mészégetés módszerének leírásával. Rövidesen lehetőség sem lesz már a gyűjtésre. A népi mészégetés egyre kisebb szerepet játszik az ország mészigényének kielégítésében. Az elmúlt években már csak 40 000 t meszet, az ország össztermelésének alig 1—2%-át termelte a helyi ipar. Vasadi F. megfogalmazását idézve: „A mésziparban perspektivikusan már semmiféle jelentőségük nincs."'''

? Bakó F. 1949-ben Répáshután még 7 működő kemencéről tudósíthatott, 1972ben az egész faluban már csak ketten foglalkoztak mészégetéssel.

50 A Szalajkavölgyi Erdei Múzeumban pedig a jövőre gondolva már felépítették a Bükkvidék jellegzetes mészégető kemencéjét.

51 47 Bakó F. i. m. 399. és saját gyűjtés Ugodon. ^ Pávai V. F. i. m. 202. 49

Vasadi F.: Mészégető kemencék. Szilikátipari Tudományos Egyesület Kiadványa. Bp. 1968. 128. 50 Bakó F. i. m. 346. és Ország Világ XVI/32. 1972. aug. 9. 14. "Ország Világ XVI/39. 1972. szept. 27. 18.