Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Müller Robert:A tófeji kemence.
ország Ny-i részén. A típus másik ismert példányát ugyanis Járdányi—Paulovics I. tárta fel 1948-ban a vasvári domonkos rendház gazdasági udvarán/' 1 Az ásató szerint római kori vasolvasztónak meghatározott objektumról már Nováki Gy. megállapította, hogy mészégető kemence volt. 1959-es ellenőrző ásatása során azonban nem talált korhatározó leleteket. 42 A szabálytalan, lekerekített sarkú, négyszög alakú kemence (az egyes oldalak h: 4,55, 4,50, 4,60 és 3,90 m) kisebb, mint a soproni. Mellső oldalán jelentősen vastagabb a fal, ezt két nyílás törte át. A tüzelőfolyosókat két oldalt padka kísérte. Az ásatási rajzból sajnos nem egyértelmű, hogy a két folyosó össze volt-e kötve. Az egyik fényképen (im. II. t. 1.) úgy tűnik, hogy két különálló tűztere volt a kemencének. A lelőhely alapján középkorinak tartjuk ezt a mészégető kemencét. A középkori és az újkori mészégetés gyakorlatában az egyik lényeges eltérés az égetés helyét illetően figyelhető meg. Az újkori mészégető kemencék és üzemek vagy a mészkő lelőhelyek vagy az olcsó tüzelőanyag közelében létesültek és létesülnek. Az eddig megismert középkori mészégető kemencék azonban szinte kivétel nélkül a bennük égetett mész felhasználási helyei mellett találhatók. Középkori templom mellett találták az eddig tárgyalt tófeji, Mohács-cselei, békásmegyeri (itt a Garády S. által 1933-ban feltárt templomtól D-re kerültek elő) /l3 és sárospataki kemencéken kívül a Bp. II. ker.-ben, a középkori Nyék falu területén feltárt kemencét is. 44 Ugyanezt feltételezhetjük a mészkőlelőhelyektől távol, a Somogy megyei Kötcse határában megbolygatott objektumról is 45 A különbség a közlekedési viszonyok eltéréséből fakad. Az égetett mészkő biztonságos szállítását (víz nem érheti) a középkori útviszonyok és szállítási eszközök mellett nem tudták megoldani, ezért kénytelenek voltak a fáradtságosabb megoldást választani és a mészkövet az építés helyszínén kiégetni (az égetés során a mészkő elveszti súlyának csaknem a felét). Ezért úgy gondoljuk, hogy a vasvári kemencében a kolostor építéséhez vagy valamelyik átépítéséhez égettek meszet. Az épített, tüzelőfolyosós kemencék a sopron—szárhalmi példány alapján a XVIII. századig maradtak használatban. A XIX. századi térképeken már kör alaprajzú kemencékkel találkozunk, 46 melyek feltehetően a 2. típus valamely változatát képviselik. 4. Két tüzelőlyukas kemencék. (14. kép h). A régészeti anyagból nem ismer, jük ezt a típust, de ismeretlen az ÉK-magyarországi néprajzi anyagban is. Ez a kemence is partos oldalba mélyített gödör, mellső elfalazott oldalán azonban ll Járdányi—Paulovics L: A vasvári régészeti kutatások eredményei az 1948. évben. Debrecen, 1949. 7—9. '- Nováki Gy. i. m. 342. 13 Holl I. Bud. Rég. XIX (1959) 263. szerint a kemencék nagy száma miatt valószínű, hogy itt a Duna közelségéből i'akadó olcsó szállítási lehetőségeket kihasználva a középkori falu népességének egy része hivatásszerűen foglalkozott mészégetéssel. A mész XV. századi víziúton történő szállításáról írásos forrásaink is beszámolnak, ami igazolja Holl I. feltételezését. Kováts F.: Égetett mész szállítási költségei a Dunán Hamburgtól Pozsonyig. MGTsz. 1902. 92—93. Köszönetet mondok Altmann Júliának az adatért. 5 Köszönetet mondok Magyar Kálmánnak az adatért. l(í Nováki Gy. i. m. 348.
