Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
hajlékokbul ha valami boronák még maradnának, az atyafiak magok között három felé vegyék." 71 Az analógiák alapján feltételezhető, hogy épületünk régi gazdasági szárnyát egy ilyen osztozkodás során bontották el, majd építették fel helyette az 1966. évi bontásig fennállót. Ez esetben tehát a szegláb bontás (falcsonkítással járó lezárás) jele. Ha a pitvar (későbbi kiskamra) még nem, de a régi kamra már a távozó örökösöknek jutott — elbontása korhadással nem magyarázható! — úgy másutt nem is lehetett célszerűen elbontani, mint a régi kamra pitvari oldalfala mentén, — vagyis a „mai" szeglábnál. Vajon mit bonthattak el ennél a valószínűsíthető régi osztozkodásnál; három, vagy több osztatú volt az ősépületünk ; egy vagy több fedél alatt állottak-e az épületek? E kérdésekre csak részben tudunk válaszolni. Az ősház legalább három osztatú volt. A gazdálkodó jobbágycsaládnak e három téren kívül természetesen szüksége volt még gazdasági épületekre: ólakra, istállóra, pajtára és még legalább egy-két kamrára is. Az 1840—1855. közötti térképen látható, és az egykorú iratckból azonosítható pajta még a kerített házon kívül, tőle nyugatra volt. A kamrák, ólak és istálló helyét viszont a kerített ház épületrészei helyén kell keresnünk. Nincs okunk feltételezni, hogy az eredeti istálló és ólak ne ugyanott lettek volna, mint később. A telek beépítésének ez az egyetlen logikus módja. A másik kamra valószínűleg az istálló mellett volt. (A későbbi istállókamra.) Az ólak mellett talán szín volt, az udvar közepén pedig trágyadomb. 7Fentiekből kitűnik, hogy az ősház udvarának beépítése legalábbis csoportos volt, — ez esetben már eleve magában hordozta a kerített ház csíráit —-, lehetséges azonban, hogy eleve hajlított vagy kerített volt. Látszólag ellentmond ennek az ásatás eredménye: a harmadik helyiség (a kamra) után egyik irányban sem találtuk meg a boronafalak folytatását. Északkeleti irányban bizonyos, hogy az épület nem is folytatódott. Az építkezés itt a terepviszonyok (erős lejtés és vizenyős talaj) nem tették lehetővé. Más a helyzet déli irányban, de egyrészt az istálló padlózatának későbbi letéglázásával tönkre tehették a falnyomokat, másrészt az itteni átjáró (ürög) állandó használata folytán valóban eljárhatták a boronafal nyomait. Arra is gondolhatunk, hogy a régi gazdasági épület átjárójánál esetleg hátul sem volt fal, így gerendanyom eleve nem lehet. (Ez esetben a régi ürög nyitott, de fedett átjáró volt.) Mindez bizonytalan, egyet azonban hangsúlyozni kell: akár egy, akár több fedél alatt voltak az egyes épületrészek, a csoportos udvar révén nagyon közel állott a beépítés a kerített házéhoz, — ha ugyan nem azonos volt vele. Egy megfigyelésből talán arra lehet következtetnünk, hogy inkább L alaprajzú, mint egyenes volt az egy fedél alatt álló épületrész. (Ez esetben az istállót is magában foglalta!) Ugyanis, ha a lebontott régi kamra egy fedél alatt volt az istállóval (hajlított vagy kerített ház!), úgy lebontása érthető. Viszont, ha az 71 ZmL. Catastra Nobilium, Fasc. 8., No. 81. 72 Az 1860. előtti házalaprajzok délikeleti részén kiszögelő épületrészről csak feltételezzük, hogy pajta, vagy inkább fészer lehetett. Ha a keleti szárny építése 1840 előtt történt, úgy ez a tér nem az ősházzal, hanem a keleti toldalékkal egykorú,
