Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

falnyom nincs, ebből küzbülső pitvarra következtethetünk. — 3. A régi kamra és a konyha déli fala párhuzamos, de nem egytengelyű. A kb. 20—30 cm-es eltérés azt bizonyítja, hogy a két helyiségnek nem volt közös déli fala — ellenkező esetben a két falrész tengelye (a végigfutó talpgerenda miatt) azonos lenne —, vagyis a két zárt tér között délen nem volt fal, tehát eredetileg is pitvar volt itt. Az ásatás nem volt felesleges, ha eredményét először tévesen is magyaráztuk. Tisztázta, hogy az ősház pitvaros, és legalább három osztatú (füstös szoba, pitvar, kamra) épület volt. — A régi kamra falainak a folytatását nem találtuk meg keleti és déli irányban. Itt szeretnék emlékeztetni a már tárgyalt néprajzi analógiákra: a szalafői (csergőszeri) stb. házra és a szőlőhegyi pincékre. A helyiségek sorrendje mindenütt megegyezik: tüzelős tér — pitvar — zárt (nem tüzelős) tér. Figyelemre méltó néprajzi és régészeti bizonyítékokat nyertünk, hogy füstösházunk nem kamrás, hanem pitvaros, és legalább három osztatú épület volt. További feladatunk az, hogy a pitvaros ösépület fejlődésének, az újabb keleti épületszárny hozzáépítésének összes lehetőségét megvizsgáljuk és mérlegeljük. Ismét a kérdéses szeglábból kell kiindulnunk, melyről már kimutattuk, hogy a leggyakoribb eljárásnak, a szabályos épülettoldásnak nem bizonyítéka. (Egy speciális toldási lehetőséget még külön tárgyalunk.) Milyen más építészeti megoldásra vallhat még a szegláb (a zsilipéit fal)? Fallezárásra, és falcsonkításra. A fallezárást úgy képzelhetjük el, hogy a szegláb eredetileg a födém (tető-) tartó sarokoszlop szerepét töltötte be a pitvar hátfalánál. Ez esetben a pitvar két oldalról (elől és a mai nagykamra felől is) nyitott kellett, hogy legyen, hiszen zsilipelés csak a szegláb egyik hátfalvonalában van. A gazdasági épületek így nyilván távolabb állottak a kétosztatú ősháztól. Később a mai keleti épületszárnyat szorosan az ősház pitvara mellé építették, egyúttal megfelelően átalakították a tetőszerkezetet és kialakították a kiskamrát. A két oldalról nyitott pitvar feltételezi, hogy a gazdasági épület külön, távolabb álljon. Az ásatás viszont előhozta egy, a mainál korábbi, szorosan a pitvarhoz kapcsolódó zárt helyiség nyomait. Fel kellene tehát tételeznünk, hogy a mai keleti épületszárny előtt már épült egy épületrész, vagy legalább helyiség az eredetileg pitvaros, és két sarokoszloppal záruló csházhoz. Mindez azonban hipotézis. A keleti épületszárny, vagy helyiség kétszeri felépítésének nincs nyoma. Láttuk, hogy az ásatás eredménye eleve több — nem két — osztatú ősházra mutat. Végül a szeglábat szerkezetileg nem vehetjük azonosnak a tartó oszloppal. A szeglábbal szemben a tartóoszlop terhet visel, ezért erősnek, vastagnak kell lennie és szilárdan kell azt rögzíteni: be kell ásni a földbe. A mi szeglábunk nem tartóoszlop, nincs is beásva, csak a talpgerendába erősítve. Ha sarokoszlop lett vclna, úgy párjának nyomait (gödör) az ásatásnál megtaláltuk volna. Végül bármilyen átalakítás, hozzáépítés esetén sem kellett volna ezeket a szilárd tartóoszlopokat eltávolítani, a tetőszerkezet kevesebb megbolygatásával a pitvarhoz hozzá lehetett volna építeni a kamrát, ill. a mai keleti épületszárnyat. Mindez együttesen azt bizonyítja, hogy pitvaros ősházunk nem lehetett a végén két sarokoszlopon nyugvó kétosztatú épület.