Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

egyébként is szűk feljárón át a közlekedést, és így a padlástér szinte megközelíthetetlen lett volna. Ilyen célszerűtlen megoldás a népi építkezésben eleve valószínűtlen. A szoba hozzáépítésekor az eredeti ormot tönkretették, tehát a rekonstrukcióhoz nemcsak a mai, másodlagos állapotból, hanem — a megmaradt nyomok helyes értékelésén kívül — a környező néprajzi analógiákból, vagyis a tipikus oromformákból kell kiindulni. Jelenleg tehát a homlokzati szarufák, ragok közvetlenül a homlokfal legfelső gerendájára fekszenek rá (21. kép). Vidékünk régi népi faépítkezésében ilyen megoldás nem tipikus, sőt ismeretlen. A korábbi publikációkból'

10 is bizonyítható, hogy nincs olyan régi boronaház, ahol a homlokzat előtt (hasonlóan a bejárati oldalhoz) ne lenne tornác (ablakalla) és felette kiugró eresz! Utóbbira számtalan adatunk van. A faépítkezésnek egyik szerkezeti és esztétikai sajátossága ez, egyben fontos gyakorlati célja is van: esőtől védett, fedett teret, i 1 1 1 ) 1 1 1 ( 1 1 0 1 2 i i* 5 ' 6 t 8 3 10 27. kép. Oromrekonstrukció: a) tényleges — b) javasolható. 40 Gönczi 1914: Falu, ház c. fejezet és Tóth 1965: Épület c. fejezet fényképei. 41 Uo. — A Göcseji Falumúzeumba került, és a XIX. sz. elejénél nem fiatalabb csödei ház utcai ereszének mélysége 180 cm, a zsúpfödéllel együtt kb. 230 cm.