Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.
kori alakjaiban. Ami éppen olyan elliptikus, kihagyásos név, mint a Kanizsa név. Szlávok nevezték el a birtokot, települést a maguk névadási módján. A görög y (v) jelölésű hangot a szerb-horvátban i-vel vagy ü-vel pótolták. Az u betű a régi magyar helyesírási gyakorlatnak megfelelően a XII. századtól következetesen ü hangot is jelöl. 22 A mai Tűrje névalak belsejében levő j hang (a régi adatok között ly), a szláv Ij (jésítt l hang) hangra megy vissza. Megvolt ez az ly hang az ómagyar hangrendszerben is, amelynek jelölési módjai között gyakori volt mind az l, mind az ly betű. 23 A fentiek alapján Karácsonyinak az a vélekedése, hogy eredetileg nemzetségnév volt a Tűrje név, amit a nemzetségi monostor neve tartott fenn, s valószínűleg az ő nyomán Holub József is nemzetségnévnek tartja eredetileg a nevet, 24 nem tartható. Már Berrár Jolán is azt a véleményt nyilvánította, hogy a nemzetség csak birtokfoglalása után nyerte a már meglevő szláv eredetű nevet (Studia Slavica 1966. évf. 57). A helységnevek és személynevek kapcsolata a XIII. századtól fejeződik ki a kételemű nevek struktúrájában. Mégpedig vagy úgy, hogy a keresztnév mellett a latin de praepositioval áll a helynév (pl. Nicolaus de Ondod), vagy a helységnév az -z birtokos képzővel van ellátva (pl. Zalay). Csak később találunk példát arra, hogy a kételemű nevek e latinos struktúrája mellett a keresztnév a birtok vagv helység nevének egyszerű alanyesetével áll, mint pl. 1451: Therebes, 1504: Baranya. Erre számos adatot számos helyről mutattak ki a kutatók. Benkő Loránd ezt a jelenséget így jellemzi: ,,A személynévadásnak ez a módja a birtoknak és a birtokosnak a gondolkodásban való tökéletes azonosításán alapszik, s fordított előjellel ugyanaz a jelenség, mint amikor a puszta személynév válik földrajzi névvé." 25 Ezek a nevek általában problematikusak, s nem lehet csupán csak névtani adatokként kezelni őket, hanem eredetük megfejtéséhez számos családtörténeti és településtörténeti kutatásra van szükség. Mindenesetre a Tűrje névnek 1267-ből származó és Churla alakban írt személynévi változata (Kovács Index; ÁUO VIII., 162.) nem egyedülálló jelenség, csak korai előfordulása hívja fel magára a figyelmet. A névadás e módját elősegíthette az, hogy a név jelentés nélküli idegen hangsor volt a magyar fül számára, így aztán tarthatták személynévnek is, s a --'Bárczi: Magyar hangtörténet. 2. kiad. 34—5. 1. — Kniezsa: Helyesírásunk tört. 15, 19; 22. 1. ^Gambocz: Hangtörténet, 36. 1. — Bárczi: Magyar hangtörténet 36. 1. — Kniezsa: Helyesírásunk tört. 15, 19; 32, 34. 1. 24 Holub: Zala megye története a középkorban. I. 1929. 15. 1. ^Melich János Magyar Nyelv. XXXIX. évf. 273; Benkő Loránd: A régi magyar személynévadás 19; Bárczi: Magyar Nyelv LH. évf. 154.; Kálmán: Magyar Nyelvjárások VII, 35—6; Fehértói: Magyar Nyelv LXIX. évf. 197. skk. Az idézet Benkő: A régi m. személyn. 16. 1.
