Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.

magyar névadásnak megfelelően úgy érezték, hogy e személy volt valaha a birtok tulajdonosa. Hogy aztán a település egykori Ciril nevű tulajdonosa milyen kapcsolatban volt a később Tűrjenek nevezett honfoglaláskori nemzetséggel, ennek felderítése a történetkutatás feladata volna. Sajnos a nemzetség történetét (forrásanyag hiányában) Karácsonyi János is csak töredékesen ismeri a magyar nemzetségekről írt munkájában. Egerszeg A megyeszékhely, Zalaegerszeg nevének eredetéről Makoviczky Gyula a göcseji helynevekről írt tanulmányában ezt mondja: ,.Az elnevezést földrajzi helyzetétől kapta. Eger vizet jelent törökül. Zalaegerszeg egy mocsaras területen, két folyócska zugában helyezkedik el. így kapta a vízzug, vagy egerzug nevet."

26 Makoviczkynak ez a határozott állítása kissé meglepő, ha megnézzük forrását, amire hivatkozik. A Gombocz—Melich-féle Magyar Etymologiai Szótár szerint az egér vagy éger szó nem jelent vizet törökül.

27 A szó jelentése: 1. Betula alnus; 2. ornus.alnus; 3. a fanév gyűjtőneveként jelenthet erdőt is (vö. Bükk. Cser), az erdőnévből folyónév is, s a folyónévből helynév. Vagyis az eg'ér szó használatos ugyan víznévként, de nem a jelentése miatt, hanem egészen más okból, amint alább látjuk. Soó Rezső a Magyar növényvilág kézikönyve című munkájában kiemeli, hogy az alnus-fajták, az égerfák öntéstalajon, ártereken, lápréteken állományképzők. N. Sebestyén Irén a jellegzetesen vízkedvelő fa társulásos alakulatainak tulajdonítja, hogy a finnugor nyelvekben ,,

Sumpf, Sumpfwald", tehát mocsár, mocsaras erdő jelentésben is előfordul.

211 A Magyar Oklevél-Szótár egy adata Egerberek (1381/1413) alakban mutatja, hogy e fanevünk a középkorban is szoros kapcsolatban volt a jellegzetesen zalavölgyi tájalakulattal, a berekkel. Éppen ezzel függ össze berëkfa, berökfa népi elnevezése. A Magyar Nyelvjárások Atlasza 120. lapja szerint az éger ja szó (és változatai) szerepel mindenütt a 2S Makoviczky Gyula: Göcseji helynevek. Tanulmányok Zala megye településtörténetéhez. Történetírás. 1938. évf. 268—310. 1. Az idézet a 274. lapról. 27 Gombocz—Melich: Magyaa- etymologiai szótár. Bp. 1914—. I, 1484—6. — Bárczi: Magyar szófejtő szótár. Bp. 1941. 58. 1. •— Benkő Loránd szerk. : A magyar nyelv törtóneiti-etíimoilógiai szótára. Bp. 1967—. I, 711—2. 1. — Vö. Gyóni: Â magyar nyelv göuög feljegyzéses szórványemiékei. Bp. 1943. 48. 1. :;

Gombocz—Melich: Magyar etymologiai szótár; N. Sebestyén Irén: Melich Emlékkönyv. Bp. 1942. 351—2. — A Czuczor—Fogarasi szótár írja: „Párizpápai. Diószegi s mások a régebbiek közül állandóan hosszú é-vel írják, különben röviden is ejti a tájszokás: egerfa." II. 466. 29 N. Sebestyén Irén tanulmánya a Melich-Emlékkönyvben. — Soó Rezső: A magyar növényvilág kézikönyve. Bp. 1951. 818—9. 1.