Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
nélküli volt, a szoba csak később épült a konyhához. Ennek idejét nem ismerik, a többi épületrész újabb voltáról nem tudnak. A szoba építése előtt a család tagjai a konyhában aludtak fapadokon, a tűzhelyen, és a földre szórt szalmán, de a kiskamrát is lakták: Józsáné nagyanyjának abban volt az ágya. Azért volt olyan nagy a ház, és tágasak helyiségei, mert egyrészt nagycsalád élt benne, másrészt a konyhában — még a jobbágy világban, évenként fél éven át — bort is mértek ki. (Ezen kívül volt a faluban külön grófi kocsma is.) b) Visszaemlékezések. — A ház egészen 1912-ig 7 kerített volt, akkor bontották el az öröklő-osztozkodó testvérek a déli és nyugati épületszárnyakat (ólak, illetve kerítés, kapuval). Ennek nem minden részletére emlékeznek jól, mivel Józsáné akkor még csak öt éves volt, sógora viszont nem ebben a házban született, bár többször is látta azt, így bontásánál is. Bizonytalanok benne, de inkább úgy emlékeznek, hogy a pajta és a pajtafia — az ólakkal együtt — a déli oldalon feküdt, a pajtakamra pedig a kerítéssel és a kapuval együtt a nyugati oldalon. (Kérdés, hogy a kerítés melyik oldalán.) Az istálló utáni, 1924-ben épült pajta helyén 1912-ig szerszámos- és takarmányos istállókamra állott. Itt, az éPület délkeleti sarokpontján is volt egy keskeny beugró (ólpitar), utána már a déli oldal csatlakozott a disznóólakkal stb. Az ólak padlásán volt régen a tyúkól. A szűk udvaron állott a trágya, a bejárati oldalak előtt pedig folyosó: tornác (pitvar, pitar) futott végig. Az udvar bejárata nyugatról nyílott. A kerítésre és a kapura jól emlékeznek. A déli szárnyat lezáró kerítés és folytatása, a nagy- és kis sövénykapu a szoba bejárati oldalának közepe táján, a tornácvonalba eső — csonkban még a bontáskor is megvolt ; — tornáclábhoz csatlakozott. Ezt 1912-ben fűrészelték ki, addig a tornác felé egy hasovány tornácajtó nyílott ettől az oszloptól. A szoba orma előbbre ugrott a pajtavég (illetve a kerítés, nyugati szárny) vonalától. A pajtakamra helyében bizonytalanok. A konyha délkeleti sarkán két irányban is hosszan kinyúlott boronavégeket, továbbá a nagykamrában a födémhez közel, párhuzamosan futó két gerendát Józsáné kislánykorában fűrészelték le. A szoba ablakai kisebbek, csak négy szemesek voltak. A szobában korábban zöld, később barna mázas szemeskályha állott. Utóbbit is elbontották. A kiskamrában Józsáné emlékezete óta már nem volt ágy. Élelmiszeres kamrának használták, a nagykamrát pedig terménykamrának. A tornácon, a konyhaajtó mellett faszegek álltak ki a falból. A szoba felőli szegeken a kenyérsütés eszközeit tartották, az ellenkező oldalon Pedig egy kis polc helyezkedett el. Korábban a konyha ajtaja kétrészes, a bejárati falon lévő ablak pedig sokkal kisebb, de szintén üvegezett volt. A konyha és a kiskamra hátfalán lévő 7 özv. Szalár Jánosné, szül. Tóth Juliánná 1912 március 17-én halt meg a halotti anyaikönyv bejegyzése szerint. Józsáné szerint röviddel halála után sor került az osztoszkodásra és a részleges házbontásra.
