Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Marko Imre Lehel: Zalai helynévfejtési problémák.
Kanizsa név nemcsak egyfajta földrajzi objektumot, hanem inkább komplexumot, egy kisebb vidéket jelölt: mocsarat, patakot, erdőt s mesterséges erődítményt együtt, ahol a birtoklási jog a knêz-t illette. Éppen ez az azonosítási bizonytalanság mutatkozik meg a név későbbi okleveles adataiban is, amikor silva, fluvius, lacus, castrum, majd civitas jelölésére használják. Tűrje Tűrje nevével kapcsolatban mindjárt az az első probléma, hogy a név régi írásmódjai hogyan értelmezendők, hisz a mai névalaktól annyira eltérnek, hogy szinte egyetlen mód a név azonosítására a középkori oklevelekben található határjárások helymeghatározásai. A múlt században még bizonytalankodást okozott a név azonosítása (Századok 1870. évf. 620). Karácsonyi a magyar nemzetségekről írt nagy művében némi fényt igyekezett deríteni a változatos írásmódra. Fejtegetése nem mondható teljes nyelvészeti elemzésnek és a név eredetének a megfejtéséhez sem jutott közelebb. íme az ő szavai: „A középkori íródeákoknak ugyancsak meggyűlt a bajuk, mikor a régi magyar „Tyürlye" szót latin betűkkel akarták kifejezni. Mint látjuk, négyféleként is megkísértették, hogy a latinban ismeretlen hangokat jelezzék, sőt a nemzetségnévből származó helynévre még más öt alakot is használtak. Kísérleteikből annyi bizonyos, hogy e névben akkoriban két lágy mássalhangzót (ty-t és ly-t), továbbá a latinban ismeretlen ü hangot ejtettek ki. Mi is bajosan tudnók e név mai kiejtését meghatározni, ha a nemzetségnevet fenn nem tartotta volna századokon át a nemzetségi monostor neve. E helynévből azonban látjuk, hogy idővel e név az az egyik lágy mássalhangzó elhagyásával Tyürjére, Türgyére s utoljára Türjére változott át." (Magyar nemzetségek. I—III. Bp. 1900—1. Az idézet: III, 119. lap). íme néhány adat a régi írásmód változatosságának bemutatására: 1230?: prope ecelesiam beaté virginis de Gurle (ZO 1.5.) — 1254 1501: ecclesie beaté Marie virginis de Thulev (ZO 1,27; a szó második tagja nyilvánvalóan elírás.) — 1276: Churla (Kovács Index). — 1301 1429: prepositus monasterii beaté virginis de Jurlye (ZO 1,120). — 1306: monasterio beaté virginis de Jurle (ZO 1.126.) — 1425: ecclesie beaté Marie virginis de Tyrle (ZO 11,446.) — 1433: prepositi de Thwrle (ZO 11.481.). A XV. század elejétől a kezdő hang mindig T vagy Th. 18 A tarka írásmód mellett nyilván élt egy ejtési hagyomány, amely következetes és folyamatos volt. Ezt az ejtési hagyományt csak az írni-olvasni tudók 18 A rövidítések feloldását lásd a 12. jegyzetben. Kiegészítésképpen még: Kovács Index: Kovács Nándor: Betűrendes szómutató Wenzel Gusztáv Árpád-kori új okmánytárához. — Index alphabeticus Codicis Diplomatici Arpadiani continui per Gustavum Wenzel, editi. Bp. 1889.
