Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847 - Zalai Gyűjtemény 1. (Zalaegerszeg, 1974)

BEVEZETÉS - 5. A gyógyszertárak tulajdonviszonyai

vidéket és a rászorulókat gyógyszerrel ellátták. Ezt támasztj'a alá, a bucsu­szentlászlói szerzetes könyvtárban talált népgyógyászati munka, mely gyógy­szereket ír le. 145a Természetesen e működésük a rend számára anyagi ha­szonnal is járt, de területünkön e haszon világi gyógyszerésznek is megada­tott volna, csakhogy ebben az időben nem akadt olyan polgári gyógyszerész, aki a megyében gyógyszertárat állított volna fel. Az első polgári gyógyszer­tárak is, mintegy tíz éven át, a vármegye évi 200—200 Ft-os támogatását él­vezték. 146 Igaz amit Ernyey J. leszögez, hogy míg „a patika jogot helyenként a földesúr, Erdélyben a fejedelem felségjoga, a szabad királyi városokban a király, vagy a város maga adta, . . . vagy a megyegyűlési Universitas Noli­lium engedélyezi", addig ,,a szerzetes rendek gyógyszertárainak erigálási kö­rülményei és jogviszonya legtöbb esetben homályos volt", és hogy ebből, ahol polgári gyógyszerész is működött számos ellentét adódott, melynek kap­csán a szerzetes rendek ezek kárára fejtették ki tevékenységüket. 147 Ez fő­ként a szerzetes rendek exterritoralis jogainak és a polgári gyógyszerészek fejlődő öntudata és jogi státusa ellentmondásából adódott. Azért nem tudott a főbíró egyes esetekben hatásosan intézkedni, mert a rend dacolhatott >a város összes statútumával, de ez főleg a szabad királyi városokra jellemző. Ugyanilyen küzdelem figyelhető meg bárhol másutt a későbbi időben, hogy ahol már letelepedett egy gyógyszerész, egy esetleges új gyógyszertár létesí­tését kézzel, lábbal ellenezte, még ha »az polgári tulajdonú lett volna is, és ha letelepedett, se szeri, se száma nem volt az egymás elleni feljelentésnek, veszekedésnek, stb. Ott azonban, ahol még nem értek meg a gazdasági fel­tételek arra, hogy kellő nyereség biztosítékával létesüljön polgári gyógyszer­tár, ott i* szerzetes rendek ilyen működése hiánypótló jellegű volt. így Zala megyében is. II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetes rendeket, így a ferences rendet is. A ferencesek tulajdonában lévő gyógyszertárak eladás útján világi keze­lésbe mentek át, vagy megszűntek. A nagykanizsai gyógyszertár 1769-ben, a keszthelyi 1789-ben került eladásra, a bucsuszentlászlói házi gyógyszertár pedig az 1790-es évek végén szüntette be működését. Mint iaz a korábbi vizsgálatainkból kitűnik a gyógyszertári hálózat fej­lődésében Zala megyében jelentős szerepe volt e két ferences rendi gyógy­szertárnak. Ha most összefoglalóan akarjuk értékelni a szerzetes rendek sze­repét a gyógyszerészetben a vizsgált korszakban, meg kell állapítanunk, hogy a török kiűzése után beköszöntő békés esztendők kedvezően hatottak a szerzetes rendek tevékenységére. Ez szűkebb vizsgálódási körünkben is ta­pasztalható. Azt is le kell szögeznünk, hogy a XVIII. század első felében mu­tatkozó gyógyszertári hálózat fejlődés azokon a területeken, ahol a gazdasági fejlődés nem ért el egy adott szintet és ahol ennek függvényében bár a tár­145a Zeg. ferences. 146 Zm. kgy. 1775. rnárc. 27. 41/47. 147 Ernyey 1898; Csippék 1903.

Next

/
Thumbnails
Contents