Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

II. A politikai élet a két világháború között - 2. Konszolidáció és politikai csaták az 1920-as években

minisztráció hivatalnoka lett, fokozatosan előrelépve a hierarchiában. 1918 után időlegesen nyugállományba helyezték, ezért visszatért családi birtokukra. 1923-tól kezdett ismét dolgozni a népjóléti minisztériumban, először, mint a törvényelőkészítő osztály, később pedig a lakásépítési osztály vezetőjeként. Tehát látható, hogy a zalaegerszegi jelölést Vass miniszter helyett, mint annak bizalmasa nyerte el, s személyében két politikai irányt képviselt: az addig egymással szemben álló legitimista keresztényszocialistát és a bethleni kormánypártot.

Mivel e két politikai irányzat addig meghatározója volt a zalaegerszegi választókerületnek, jogosan vethető fel a kérdés, hogy vajon milyen ellenfelet kapott a hivatalos jelölt, ki vette a bátorságot a fellépésre? A válasz több mint meglepő, s mutatja a politikai folyamatok kiszámíthatatlanságát: ellenzéki jelöltként ugyanis a kerület korábbi képviselője, Farkas Tibor indult! Amíg ugyanis a legitimista keresztényszocialisták a kormány, Farkas Tibor a konzervatív ellenzéki irány felé fordult. A pártonkívüliként, de kormánytámogató programmal megválasztott Farkas már a következő évtől egyre határozottabb kritikát kezdett a kormányzattal szemben megfogalmazni, s ez lassan az ellenzékiség felé vitte: „Amikor másfél évvel ezelőtt ez a nemzetgyűlés összeült, s elhangzottak a kormánynyilatkozatok, az ország joggal várhatta, hogy megkezdődik a nemzet haladása az ezeréves alkotmányosság felé, hogy már végre likvidáltatnak a forradalmak” - mondta 1923 decemberében a parlamentben.78 Szerinte ez nem történt meg „vajmi kevés törvényhozási munkát látunk” fogalmazott, amiért szerinte „felelősség terheli a kormányt”, de „felelősség terheli a nemzetgyűlés egészét is”.

Nézeteit a korábban ismertetett ultrakonzervatív elvek vezették, amelyek szerint Magyarország társadalmi berendezkedését teljes egészében a régi hagyományok szerint kell restaurálni. Határozottan elítélte például a földreformot, kiegészítő cikkelyeinek parlamenti vitájában Nagyatádi Szabóval is polémiába keveredve úgy fogalmazott, hogy „e javaslat, melyet a kormány idehozott, nem alkalmas arra, hogy megszüntesse a forradalmi mentalitást, mert hiszen ez a javaslat maga is forradalmi mentalitásra vall, azért, mert túlmegy az eredeti törvény

78 NN 1922-1926. 17. kötet, 364. p. 1923. december 7.

72