Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

II. A politikai élet a két világháború között - 2. Konszolidáció és politikai csaták az 1920-as években

Farkas Tibor legnagyobb politikai vihart kavaró kezdeményezésének az az előterjesztés tekinthető, amikor 1920 decemberében a zalai közgyűlés a kezdeményezésére határozott hangú országos állás- foglalást tett közzé. Ekkor a vármegyék ősi jogára hivatkozva - amely szerint országos ügyekben véleményt nyilváníthatnak - feliratot intéztek Horthy Miklóshoz. Ebben sajnálatukat fejezték ki a parlamentben folyó meddő pártpolitikai viták miatt, és arra kérték a kormányzót, hogy az „

országnak a vezetését - addig is, míg a nemzet által red ruházott jogkörében a nemzet felfogásáról alkotmányos módon meggyő- zó'dhetik — a napi, személyi és pártpolitikán felülemelkedni tudó, hivatott szakértőkre bízza. ”60 A határozatnak azonban csak részben a tartalma, sokkal inkább jogi vonatkozásai miatt támadt országos visszhangja. A vármegye ugyanis az ősi szokások szerint nyilvánította ki véleményét az ország ügyeivel kapcsolatban, a belügyminiszter azonban a feliratot megsemmisítette arra való hivatkozással, hogy egy vármegye az állami szuverenitás legfontosabb intézményét, a nemzetgyűlést ilyen módon nem kritizálhatja. A kormányzati reakció Zala megyében hatalmas felháborodást váltott ki, melynek eredményeként a közgyűlés tiltakozott, majd hivatalosan is panasszal fordult a Közigazgatási Bírósághoz.61 Az országos visszhangot kiváltó ügynek bírósági ítélet vetett véget, amely a vármegyének adott igazat, a belügyminiszternek visz- sza kellett vonnia a feliratot megsemmisítő határozatát. Ez az eset beleillett a Farkas által képviselt korabeli konzervatív, vagy inkább ultrakonzervatív irányzatba, amely a magyar alkotmányosság pillérének tekintette a monarchiát, a törvényes uralkodó tiszteletét, valamint a magyar közigazgatás ősi rendszerét, a vármegyerendszert. Ekkor még nem ütközött ki az az ellentét, amely köztük és Bethlen István elképzelései között húzódott, aki a választások után óvatos reformokkal kísérelte meg átalakítani a magyar politikai rendszert (pl. a vármegyei autonómia leépítésével). Ennek nyilvánossá válása után szakít majd Farkas is a kormánypárttal.

Farkas Tibor 1922-ben sem volt tagja a kormánypártnak, mégis megszerezte annak támogatását. A választási harcban mellette szólt az a széles kapcsolatrendszer, amelyet családja vívott ki magának.

60ZML V. 1606. 33441/1920. 1635. sz. (Közli Paksy 2006. 236-237. p.)

61 Németh 2002. 132-135. p.

61