Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

I. A városi társadalom - 1. A város népessége és arculata

tig. Még sohasem mozdította mega történelem, se a politika az itt szunnyadó népi eró'ket. Nem is nyúlt még alapos segítő szdndékkal a vidék problémáihoz senki. A szétszórt falvak szétszórt ereje nem találhatott utat az egységes állásfoglaláshoz." - írta népi írói ihletettséggel e tájról 1938-ban Páldy Róbert.1 Nézete szerint ezt a régiót „kirekesztettség a gazdasági vérkeringésből, feudális kötöttségek és művelődési elmaradottság” jellemzi. Ezt támasztják alá a népesség írni-olvasni tudásának adatai is, melynek mértéke ezen a vidéken az országos átlag alatt maradt.

A megyeszékhely település-szerkezetét a földrajzi környezet határozta meg. A jellegzetes zalai - göcseji földfelszínt a lankásan, időnként meredeken kiszökő dombvonulatok jellemezték. A települések általában ezek völgyeiben feküdtek, követve annak vonulatát. Az alapvetően rossz vízgazdálkodási!, agyagos talaj azonban nehezen száradt ki, ezért az állandó sártenger miatt a házak gyakran épültek dombhátakra is. A domborzat mellett a Zala és a Válicka folyók is meghatározták az építkezések helyét. Mivel a 19. század folyamán a város térségében jelentősebb ipari beruházás nem történt, a város arculata a 20. század elejére is megőrizte falusias jellegét. Ez többnyire földszintes, kertes házakat jelentett, melyek utcáiból csak a templomok és néhány középület - vármegyeháza, bíróság, városháza - emelkedett ki, no meg az elmaradhatatlan fogadó.

Ha Zalaegerszeg Monarchia kori szerepét és jelentőségét akarjuk vizsgálni, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem tartozott azok közé a városok közé, amelyek dinamikus növekedést tudhattak a magukénak ebben az időszakban. A város népessége korszakunkban ugyan megduplázódott, de jelentős gazdasági átalakuláson nem ment keresztül.

’Páldy 1974. 11. p.

11