Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében
2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében A másik két sarkalatos pont a város és földesura között a városi ingatlanok szabad adásvétele és építése, valamint a városban való letelepedés kérdése volt. A városi házak szabad adásvételét és a városba a földesür engedélye nélküli beköltözést a püspökök már a 18. század elején igyekeztek korlátozni és szabályozni. 1713-ban Volkra János püspök elrendelte, hogy a városi lakosok közül senki „házat venni, vagyis adni, vagyis cserélni, vagyis az helyre szdllani az uraság híre nélkül ne merészeljen. ”239 Ahhoz, hogy a mezővárosi ingatlanok csak az ő engedélyükkel cserélhetnek gazdát a későbbiek folyamán is valamennyi püspök ragaszkodott. Mária Terézia 1775-ös kiváltságlevele is megerősíti a földesür ezen jogait. Mindezek ellenére a városi lakosok szabadon adták- vették ingatlanaikat. Ezt a tranzakciót a városi magisztrátus engedélyezte számukra, arról oklevelet adott ki. Arra, hogy ezeket az ingatlan adásvételi dokumentumokat a püspöknek vagy a tiszttartójának be- mutatták-e, nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy - főleg Szily idejében - napirenden voltak az ingatlanokkal kapcsolatos vitás ügyek a város és fóldesura között. Később pedig - miként a nagyobb tűzvészek után is - az uradalom megpróbálta akaratát és városrendezési elképzeléseit érvényesíteni az házak újjáépítésekor, házhelyek kijelölésekor. Vitás kérdés volt a városiak saját telken történő házépítési joga is. A város már 1780 körül azzal a kéréssel fordult Szilyhez, hogy az engedélyezze számukra saját földjeiken a házépítést. A kérésüket a következőképpen indokolták: „Az városbeliek aminéműházhelyeket, földeket és réteket bírnak, azokat mind pénzek után bírják. Történt mégis, hogy egy lakos maga földére házat építvén, azon háza Nagyságod tisztje rendelésébül elhányattatván, ezután sem annak, sem másnak is maga földjén házat építeni meg nem engedtetik. Noha a népnek szaporodása, a közönséges jónak megtartásával nem ellenkezik, sőt előlmozdítja azt. ”240 234 ZML Zeg. v. régi It. No. 11. 240 ZML Zeg. v. régi lt. No. 69. 97
