Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 1. A város gazdasági, kulturális fejlődését befolyásoló földesúri és egyházmegyei érdekek, törekvések

lásnak is. Míg azonban mindez Szombathely szempontjából pozitív eredményekkel is járt, hiszen maradandó alkotásokkal, intézményekkel gazdagította székhelyét, addig az egerszegiek ennek szinte csak a hátrányait érezték. Nem véletlen, hogy a 18. század végéró'l, de még a 19. század első évtizedéből is oly sok gazdasági jellegű perrel találkozunk a város és az uradalom között. A város és földesura kapcsolatát szemléltető iratok többnyire valamilyen gazdasági jellegű konfliktust, vagy ügyet tárnak elénk, amelyek többsége a földesúri regálékkal volt kapcsolatos, illetve azok megsértéséből származott.

A legtöbb per az uradalom és a város között a bevételek legnagyobb részét kitevő kocsmáltatási jog, illetve a szabad erdő- és legelőhasználat körül folyt. A kocsmáltatás Széchenyi püspök óta fennálló, és Mária Terézia által is megerősített szabályait a városiak szegték meg rendszeresen, de olykor az uradalom sem könnyítette meg a városiak dolgát, amikor a város kocsmáltatása idején a saját borainak árát leszállította, rontva ezzel a városi kocsmák forgalmát. A legelő- és erdőhasználat tekintetében az uradalom korlátozta városiak régi hagyományokon alapuló szabadságait. De a város lakói is gyakran adtak okot a számonkérésre amikor az uraság gabonájába beengedték a lovaikat, avagy a csordabéli teheneiket.230 231

Különösen sérelmezte még a város az iparűzés és kereskedés megadóztatását. Gyakran még akkor is cenzust kellett fizetni, ha a kereskedőnek már a saját házában volt a kereskedése.

Azt a város egy ideig még valahogy elfogadta, hogy a püspök Eger- szegre egy mesterembert, csak meghatározott pénzösszeg évenkénti fizetése mellett engedett letelepedni, és mesterségét gyakorolni. A első komolyabb fellépéséről ez ellen 1793-ból tudunk, amikor a város a vármegyéhez panaszlevelet nyújtott be, amelyben többek között azt is sérelmezte, hogy a tiszttartó az újonnan letelepedő mesteremberektől mesterségük űzéséért cenzus fizetését követeli.201 Még erősebben sérelmezte azonban, hogy később már nemcsak a külső helyről beköltözőiteket, hanem a város szülötteit is kisebb nagyobb taxa befizetésére kötelezte. Sőt az uradalom még akkor is követelte a

230 Derencsér János tiszttartó 1822-es jelentése 8 pontban sorolta fel az uradalom ilyen jellegű sérelmeit. ZML Zeg. v. régi lt. No. 386.

231 ZML Zeg. v. régi lt. No. 89.

94