Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 1. A város gazdasági, kulturális fejlődését befolyásoló földesúri és egyházmegyei érdekek, törekvések
templom kegyurai is voltak. A török hódoltság után Egerszegen a békés fejlődés korszaka indult el. 1730-1732 között megépült a régi vármegyeháza. Ezzel Zalaegerszeg véglegesen Zala vármegye székhelye lett. Bíró Márton veszprémi püspök a középkori templom helyébe az 1740-es évek végén egy üj, barokk stílusú templom alapozását kezdte el, és ekkor építették az ólai temetőkápolnát is. 1756-ban épült fel a Kálvária-kápolna, 1769-ben pedig a plébániaház. A szombathelyi püspökség 1777-es megalapításakor úgy tűnt, hogy Eger- szegnek újabb fejlődési időszaka következik. Ez azonban nem így történt. Míg a püspökség egerszegi uradalmi gazdálkodása a 18. század végére egyértelműen fejlődést mutat, addig Egerszeg város gazdasági és kulturális fejlődése mintha megállt volna. A számtalan peres irat tanúskodik arról, hogy a város miként próbálta korábbi szabadságait az új földesúr gazdasági intézkedéseivel, regáléival és olykor a tiszttartóinak önkényeskedésével szemben is megőrizni. A 19. század elejéig a kereslethez viszonyítva - a zsidókkal együtt is - viszonylag kevés iparos és kereskedő élt a városban, mivel a földesúr regáléjoga miatt nehéz volt a működésük. A különféle regálék ugyanis - mint ahogy a gazdasági részt tárgyaló fejezetben már szó volt róla - különösen fontos bevételt jelentettek a földesúrnak, hiszen ha csak a kocsmáltatást tekintjük, 1786-ban az egerszegi uradalomnak csak az ebből származó készpénzbevétele a teljes évi készpénzbevételének 58 %-át, 1810-ben-ben pedig 65 %-át tették ki. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Egerszeg gazdasági fejlődése ebben az időszakban valóban meg is állt volna, inkább csak azt lehetne mondani, hogy lelassult. Az uradalmi kötöttségek mellet is, a város fokozatosan a környék jelentős kézműipari piacközpontjává fejlődött, amiben jelentős szerepet játszott megyeszékhelyi funkciója. Ugyanakkor az Egerszegen Szombathelynél valamivel szigorúbb és szélesebb jogkört bíró püspök-földesúri hatalom sem csak korlátozást jelentett a város fejlődése számára. Nagy előnye volt ugyanis, hogy vallási előítéletektől mentesen - olykor a várossal szemben is - engedélyezte, sőt támogatta a jó módú zsidó kereskedők és kézművesek betelepedését, mesterségük űzését, amelytől Szombathelyen - ahol a földesúr nem befolyásolhatta a városba való betelepülést - a városi magisztrátus mereven elzárkózott. De tény az is, hogy a fejlődő uradalmi gazdálkodás bevételközpontú szemlélete miatt az 1830-as évekre még a 92
