Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 3. Zsidó közösség a mezővárosban és szerepe az uradalmi gazdálkodásban
3. Zsidó közösség a mezővárosban és szerepe az uradalmi gazdálkodásban A zsidó közösség szerepét és helyzetét Zalaegerszegen szintén az uradalom gazdasági érdekei határozták meg. Bár a fentebb írt esetekből is nyilvánvaló, hogy a püspök-földesúr figyelt arra, hogy a városába megbízható, és lehetőleg jó katolikus emberek telepedjenek le. Egerszegen mégis több árendát találunk zsidók kezében, nem is beszélve az uradalmi házakról, amelyek többségét rendszeresen zsidók bérelték. Zalaegerszegen a zsidóknak még saját háza is lehetett, csupán a kereskedésük után voltak kötelesek az uradalom számára bért fizetni. Az uradalom zsidókhoz való viszonya egyébként is érdekes momentum a város és földesura kapcsolatában. Úgy tűnik, hogy az a földesúr, akinek a székvárosába, Szombathelyre, a városi magisztrátus nem engedte a zsidókat betelepülni Egerszegen a várossal együtt mintha kifejezetten támogatta volna a zsidók betelepülését és kereskedését. A 18. század közepétől egyre szaporodó lélekszámú zsidó közösség élt Zalaegerszegen. Egyrészt, mivel a püspök-földesúr gazdasági szempontból valószínűleg előnyösnek tartotta egy-egy jómódú zsidó kereskedő, vagy mesterember Egerszegre való betelepedését, másrészt ez elé a város sem gördített akadályt. A tehetős személyek mind a városnak, mind az uradalomnak jelentős bevételt jelentettek, és kereskedésükkel pezsdítették a város gazdasági életét. De uradalmi, vagy saját házaikban bármilyen kereskedést is űztek, az uradalomnak ezért cenzust kellett fizetniük. Mivel gyakran magasabb árendát ígértek egy boltért, illetve kereskedésért, mint a katolikus jelentkező, így annak bérlését ők kapták meg. A földesúri regálék közül a 18. század második felében a pálinkaégetés árendája gyakorlatilag végig, a mészárszékeké pedig alkalmanként zsidó bérlők kezében volt. Ezen kívül több kisebb-nagyobb árendás boltot és kereskedést is ők vittek. A püspök a saját házait szívesen adta bérbe zsidó, vagy görög személyeknek. 1786-ban például a földesűr épületeiben 2 görög és 2 zsidó fizetett ház- és boltárendát, többen pedig csak házárendát. De arra is találunk példát, hogy a zsidó személy a saját házában kereskedett, a városi lakosokkal ellentétben azonban neki ilyenkor még a lakásáért is kellett cenzust fizetnie a 107
