Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében
a tiszttartó terjesztette fel jóváhagyásra a földesúrnak. A szombathelyi püspökök az 1777 és 1848 közötti időszakot tekintve mindvégig ragaszkodtak ahhoz, hogy az ő három, esetenként négy jelöltjük közül válassza a város a bíráját. A fennmaradt bfróválasztási iratok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a város a földesúrnak ezt a jogát, néhány esetet leszámítva, tiszteletben is tartotta. Négy jelölt általában olyankor fordult elő, ha a földesúr a maga 3 új jelöltje mellé negyedikként engedélyezte a korábbi bíró újbóli jelölését is. Többek között 4 jelöltről tudunk 1776-ból, amikor is a püspök 4 személyt kandidált. Az 1779-es választáskor történt, hogy - bár a város a püspök három jelöltje közül megválasztott ugyan egyet, de - mivel a közösség ismét csak az előző bírót szerette volna, a püspök figyelembe vette a közösség akaratát, és a korábbi bírót Lancsák Kovács Istvánt erősítette meg újra hivatalában. 1818-ban a püspök ugyan 3 személyt nevezett meg, de - valószínűleg a korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve - már eleve felajánlotta, hogyha a város a korábbi bíróval Nemes Kovács Györggyel elégedett, akkor nyugodtan válassza meg újra. 1836-ban szintén négy jelöltet állított a földesúr."64 A választások többnyire zavartalanul folytak le, csak néhány esetben találkozunk panasszal, amikor vagy a földesúr jogainak megsértéséről, vagy pedig a vármegye önkényes beavatkozásáról volt szó.264 265 Bár a város a földesúr jelölését többnyire tiszteletben tartotta, ez nem azt jelenti, hogy a földesúr mindig akadály nélkül vitte volna végig az akaratát. Előfordult, hogy a városiak nem akartak a püspök jelöltjei közül bírót választani és a földesúr figyelembe vette óhajukat, de arra is volt példa, hogy a földesúr mereven ragaszkodott a jelöltjeihez, és a város kénytelen volt engedni. Az előbbi történt 1777-ben is, amikor a város mindenáron a régi bíróját kívánta újra megválasztani. Ekkor, bár első körben a tiszttartó azt a választ küldte, hogy: „az három candi- dáltközülválasztassék egy”, a püspök később - mivel a városiak „éppen oly nagyon megkedveltik” - a korábbi bírót, Tóth Szabó Miklóst mégis megerősítette hivatalában.266 264 ZML Zeg. v. régi It. No. 456. 265 Benczéné Nagy, 1986. 158. p. 266 ZML Zeg. v. régi lt. No. 456. 105
