Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében
A földesűr a város autonómiáját a beköltözési engedélyen kívül a városi bíró választásában és városrendezési kérdésekben is korlátozta. Bár arra nincs adat, hogy a földesúr, vagy a tisztje rendszeresen beleszólt volna az épületek elhelyezésébe, vagy megszabta volna azok építési anyagát, módját. Ilyen törekvéssel csak a nagyobb katasztrófák, tűzesetek után találkozunk. Mint például 1805-ös és 1822-es tűzvészek utáni újjáépítés időszakában, amikor a földesúr, illetve képviselője - a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében - megpróbálta városrendezési javaslatait a várossal elfogadtatni. 1804-ben Herzan halála után a püspökség kamarai irányítás alá került. Erre az időszakra esik az 1805-ös Egerszeg több utcáját elpusztító tűzvész, amikor a püspöki vendégfogadó is leégett. E tűzvész utáni építkezésekről azt is tudjuk, hogy nemcsak a város tett javaslatot egy új városrendezésre, hanem az uradalmi vezetés is megpróbálta megakadályozni, hogy a városiak kényük-kedvük szerint építkezzenek. Szabályokat hozott, és a házhelyek kijelölésébe is beleszólt.260 Tette pedig ezt nyilván azzal a céllal, hogy az esetleges későbbi tüzek terjedését már az építendő házak elhelyezkedésével, egymástól való távolságával is megakadályozza. A városiak azonban ekkor nem tartották be sem a városi magisztrátus, sem az uradalom rendelkezéseit. 1805 szeptemberében Dervarics Mihály uradalmi ügyész azonban a vármegyéhez kénytelen fordulni, mivel a tűzvész utáni építkezéseknél a városiak figyelmen kívül hagyták azokat a városrendezési javaslatait, amelyeket ő - a későbbi hasonló tüzek elkerülése érdekében - a városi magisztrátus elé terjesztett.261 Sajnos nem sok eredménnyel. A lakosok igyekeztek ugyanoda felépíteni házaikat, ahol eredetileg is állt. Nem csoda, hogy az 1805-ös tűzvész után hamarosan ismét több kisebb-nagyobb tűzeset volt a városban. A sűrűn épült szalmatetős házak, szűk utcák kiváló terepet nyújtottak a tűz terjedésének. 1822. évi tűzvész után az uradalom valamivel határozottabban lépett fel ugyan a városrendezést illetően, de ekkor sem sok eredménynyel. 1822 februárjában Somogy püspök elhunyt. Az üresen álló egyházmegye közvetlen irányítását és képviseletét 2 évre Bőle András nagyprépost vette át, akit a káptalan Somogy halála után egyhangúlag 260ZML Zeg. v. régi lt. No. 105. 261 ZML Zeg. v. régi lt. No. 375. 103
