Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében

az ügy a város azzal védekezett, hogy „a városi magisztrátus az ezen városi közönségbeliek által építendő házak felállítása alkalmatosságával való jelenléte, s annak szabad rendeléséhez tartozó dispositiója245 nemcsak hogy megengedett, sőt fő kötelességük annak teljesítése. ” A városi magisztrátus pedig „ezen gyökeres jussával élvén, annak mindekkoráig birtokában sértetlenül megvolt”, és csak a kötelességét teljesítette. A tanúvallomások azt mutatják, hogy — bár talán nem a legmegfelelőbb módszert választotta és nem is volt jog szerint igaza - de a városi magisztrátus cselekedett helyesen, amikor az említett házat nem engedte felépíteni. A vitás utcában lakó városiak közös nyilatkozatából és bizonyságlevelekből ugyanis kitűnik, hogy az épülő ház elhelyezkedése nemcsak a lakosok számára okozott volna kellemetlenséget, hanem tűzvédelmi szempontból sem volt a legmegfelelőbb helyen. A per kapcsán mind az uradalom, mind pedig a városi magisztrátus több olyan korábbi évekből származó bizonyságlevelet is felmutatott, amely arról tanúskodott, hogy korábban egyik vagy másik engedélyezte, vagy éppen megtiltotta egy fundus használatát, beépítését. A per végül 1822 júliusában az uradalom és a város között az uradalom javára megegyezéssel zárult. Az városiak ellen zajló perrel az uradalom ugyanis felhagyott, mégpedig „oly formán, hogy a mezővárosiak a tekintetes uradalmat azon tettekért, hogy Nemes Tüttösy Györgynek eladott funduson hatalmaskodtak megkövessék. ”246

Az uradalom nemcsak az ingatlanok adásvételét és az építkezéseket igyekezett figyelemmel kísérni, hanem általánosságban is fenntartotta a jogot, hogy ő engedélyezze városba való betelepedést és kereskedést. Ez gyakran összefüggött a kereskedés megadózatásával. Hiszen a régi lakosok 50 forintos árendáján az uradalom nem változtathatott, de az újak betelepedését feltételekhez köthette és kötötte is; így például a kereskedésük után fizetendő cenzushoz. Ez a gyakorlat azonban hosszú távon a város rosszallását vívta ki, és állandó pereskedéshez vezetett.

1793-ban történt az-az eset, amikor a püspök a várossal szemben megakadályozta két cigány kolompár mesterember, Tuda Mihály és Geringer János városban történő végleges letelepedését. A látszólag

245 Rendelkezés, intézkedés.

246 ZML Zeg. v. régi lt. No. 105. és No. 107.

99