Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 2. Városi autonómia a városi ingatlanok adásvétele, a betelepülés és az igazgatás tekintetében

keménynek tűnő döntését azonban a püspök a következőkkel indokolta: „Geringer János kolompármestert én zalaegerszegi lakosnak fel ne7n vettem, só't nem is akarom, hogy voltaképpen szükséges mesterembereken kívül városom külsőbeliekre nézvést szaporodjék, mert sem nékem mint földesúmak, sem a városnak hasznot nem tennék, sőt ezeknek számos bevételével mivel egymást szegényítenék kárt okoznék. ”247 A város és a földesúr Geringer és Tuda esetében azonban később valószínűleg megegyezhettek, mivel ugyanezen év szeptemberében az egerszegiek már azt sérelmezték a vármegyénél, hogy az említett két személynek - másokkal együtt - városban való letelepedéséért és mestersége űzéséért úgynevezett oltalompénzt kellett fizetniük.248

Ha csak általánosságban is, de valamilyen képet kell alkotnunk arról, hogy milyen szempontok vezették a püspök-földesurat, amikor egy betelepülést engedélyezett, vagy éppen megtiltott, ahhoz az említett eseteken kívül még néhány fennmaradt levél, úgymint Szily püspök Pintér Máté számtartóval 1782 decemberében, valamint Prá- csovich tiszttartóval 1798-ban folytatott levelezése tesz tanúságot.249

Már a fenti estekből is látszik, hogy a földesúr egy-egy ilyen döntésekor részint a saját, részint a városiak gazdasági érdekeit, anyagi biztonságát tartotta szem előtt. A városi lakosok anyagi jóléte az ő gazdasági érdeke is volt. Másrészt feltételezhető, hogy a betelepülés engedélyezési jogának fenntartása elvi kérdés volt a földesúr számára, mivel annak birtoklása a földesúri joghatóságot erősítette és szimbolizálta a fokozatosan, és egyre erősebben önállósodni kívánó mezővárossal szemben, főleg úgy, hogy a székvárosában, Szombathelyen - ahol a város már korábban kivívta a betelepülés engedélyezésének jogát - a püspök-földesúr ezt a jogot már nem gyakorolhatta. Ugyanakkor a gazdasági és elvi szempontok mellett az is fontos volt a püspöknek, hogy megbízható, lehetőleg katolikus ember telepedjen le a városban, akivel nincsenek fegyelmi gondok.

247 ZML Zeg. v. régi lt. No. 90.

248 ZML Zeg. v. régi lt. No. 89.

249SzEK ős XXVII/alsó I. p. „B” 2. Pintér Máté levele Szily püspökhöz 1782. december 16-án, és Szily levele Pintér Mátéhoz 1782. december 18-án és Szily püspök levele Prácsovicshoz 1798. április 28-án.

100