Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
nak feladata is. A Monarchia fennállásának idején a császári és királyi hadügyminisztérium intézte az ezzel kapcsolatos ügyeket, ám ez az intézmény a dualista állam szétesése nyomán megszűnt. Az 1918-ban létrejött önálló magyar külügyminisztériumban a Jungerth Mihály miniszteri osztálytanácsos által vezetett részleg foglalkozott a haza- szállítással. Ezen kívül számos civil szervezet is szívügyének tekintette a hadifogoly-kérdés megoldását, de a munka - központi irányítás híján - nem volt túlságosan hatékony. A foglyok hazaszállításának két nagy hulláma volt: 1917 és 1918 nyara. A breszt-litovszki békekötés (1917. december 17.) után kezdtek a magyar hadifoglyok hazatérni Oroszországból, különösen az európai részéből. De mivel az oroszok bizalmatlanok voltak a monarchiabeli foglyokkal, ezért ezeket a birodalom legtávolabbi vidékeire szállították. Különböző felmérések szerint Szibériában, Ufában, Orenburgban, Turkesztánban, Szamarában, Jekatyerinburgban és a Kaszpi-tenger mellett 500.000-600.000 fő volt fogságban.112 Ezekről a területekről pedig nemcsak hosszú és drága volt a hazaút, de sokszor a toborzások sem jutottak el ilyen messzire. A magyar hadifoglyok hazahozatalát ezen kívül az is akadályozta, hogy az antant elzárkózott attól, hogy a békeszerződés aláírása előtt hadifogoly-ügyekről tárgyaljon a legyőzöttekkel. A keleti fronton fogságba esettekben ráadásul a bolsevizmus potenciális terjesztőit látta. Mivel a magyar kormánynak is hasonló volt az elgondolása, ők sem siettették hát a hazahozatalt. A fegyverszünet megkötését követő két évben azonban a hadifogolykérdés kül- és belpolitikai kérdéssé terebélyesedett. A problémáról Szovjet-Oroszország, Ausztria, Németország és Lengyelország bevonásával kellett tárgyalni. Az oroszokkal azért, mert ekkor már csak itt voltak nagy számban magyar foglyok, az utóbbi három országgal pedig a szárazföldi szállítás útvonalának meghatározása céljából. A gond az volt, hogy a magyar kormány nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni a szovjet-oroszok képviselőivel. Hosszas huzavona után végül az 1920. március 24-i minisztertanácsi ülésen azt a Jungerth Mihályt bízták meg a Szovjet-Oroszországgal való tárgyalások vezetésével, aki kezdettől fogva az oroszokkal való megegyezést szorgalmazta. A magyar kormány képviselői és a szovjetBaja Benedek - Lukinich Imre - Pilch Jenő - Zilahy Lajos: Hadifogoly magyarok története. II. köt. Bp., 1930. 553. p. 212
