Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924

orosz megbízott, M. M. Litvinov Koppenhágában ültek tárgyalóasztalhoz. A szovjetek feltételül szabták, hogy cserébe a hadifoglyokért, engedélyezzék Kun Bélának és 72 kommunista emigránsnak a kiutazását Ausztriából Németországon keresztül Szovjet-Oroszországba. A magyarok célja az volt, hogy rájuk nézve minél kevesebb anyagi teherrel jöjjön létre a megállapodás. Ennek érdekében Jungerth lehangoló képet festett a magyar gazdasági helyzetről, sőt, közölte, hogy az ország jelenlegi körülményei nem teszik lehetővé, hogy a hadifoglyok hazaszállítását finanszírozza. 1920. május 29-én megszületett a megállapodás, melynek értelmében a határig a foglyokat az oroszok költségén fogják elszállítani, addig ők gondoskodnak az élelmezésükről is. Moszkvában, Orenburgban, Taskentben, Omszkban és Tomszkban külön szervezeteket hoznak létre ennek lebonyolítására. A magyar kormány ugyanígy fog eljárni a területén élő orosz hadifoglyokkal kapcsolatban. Magyarország ezen felül ígéretet tett arra nézve, hogy nem avatkozik a lengyel-orosz háborúba.113 A koppenhágai tárgyalásokkal párhuzamosan Berlinben a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nansenhilfe közreműködésével megállapodtak az útvonal tekintetében is. Mivel a foglyok Szibériából történő, vízi úton való hazaszállításához nemcsak az amerikai flotta segítségére, de a finn és az észt kormány engedélyére is szükség lett volna, kézenfekvőbb volt az útvonalat Német- és Lengyelországon keresztül meghatározni. A koppenhágai egyezmény értelmében 1920 decemberéig 36.124 fogoly tért haza. 1920. június 5-én Budapesten megkezdődött a népbiztosok pere. Ennek hírére a hadifoglyok hazaszállítása megszakadt. A szovjet-orosz kormány Nansen Fridjov norvég sarkkutató által értesítette Magyarországot, hogy a még orosz földön lévő hadifoglyok közül a tiszteket túszként visszatartja, amennyiben a népbiztosok közül meghal valaki. Mivel a magyar kormány az üzenet háromszori megismétlésére sem reagált, a szovjet vezetés elrendelte ezer magyar tiszt internálását, akik közül tizet túsznak nyilvánított, és a népbiztosokat kérte a túszokért cserébe. A magyar kormány ezzel szemben szerette volna visszakapni az összes hadifoglyot a népbiztosokért. A túszszedés hírére Magyarország beszüntette az orosz foglyok haza113 Somogyi Erika: Magyarország részvételi kísérlete az 1920-as lengyel- szovjet-orosz háborúban. In: Történelmi Szemle 1986. 2. sz. 313-324. p.

213