Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
apadni kezdett. Ekkor, mivel úgy tűnt, nem lesz már többé szükség a táborra és annak felszerelésére, olyan hírek kezdtek terjedni a lakosság körében, hogy kiárusítják a hadifogolytábor készleteit. A háború utáni években Magyarországon igen nehéz volt építési anyagot, ruhaneműt, gépeket beszerezni, még ha volt is pénze az illetőnek. A tábor berendezése jó lehetőséget nyújtott a vállalkozóknak, mert itt készletről megkaphatták, amire szükségük volt. 1918 decembere és 1919 februárja között sorra érkeztek a kérvények a polgármesterhez: Schmall Ignác újra üzembe akarja helyezni a városi téglagyárat, ehhez kéri a képviselőtestület támogatását, hogy megkaphassa a fogolytábor nélkülözhető barakkjait. A képviselőtestület döntése pozitív volt, beindíthatta a téglagyárat, a hadifogolytábor értékeivel kapcsolatban azonban a hadügyminiszter állásfoglalását is ki kellett kérni. Király Gábor szepetki lakos két ruhásszekrényt, egy körfűrészt és egy ipari fújtatót szeretett volna megvásárolni, mert hiába volt iparengedélye, szerszámok hiányában mégsem tudott dolgozni. Berényi Béla, a Ba- latonparti Téglagyár vezetője épületfát és egyéb építőanyagokat, míg a hadból hazatért asztalosok faanyagot és szerszámokat kértek. A zalaegerszegi ipartestület az ipari gépekre aspirált, hogy azok felhasználásával egy közműhelyt hozhasson létre. Czobor Mátyás polgár- mester minden igénylőnek ugyanazt a választ adta: csak a hadügyminiszter dönthet a tábor értékesítéséről, amint ez megtörtént, értesíteni fognak minden érdeklődőt. A miniszteri válasz 1919. február 19-én érkezett: „a zalaegerszegi fogolytábor visszatérő saját olasz hadifoglyaink leszerelése céljából van fenntartva, így sem barakkot, sem műszaki berendezést nem adnak át a városnak". A leirathoz Radányi őrnagy, hadügyminisztériumi tanácsos még hozzátette, hogy a tábor katonai célokra még feltétlenül szükséges.31 A Tanácsköztársaság létrejöttekor a táborban már szinte kizárólag csak orosz foglyok voltak. A korábban szigorúan őrzött hadifoglyok ekkor elvtársakká váltak, akik megosztják művészetüket a hazai proletariátussal: „Az orosz hadifoglyok hangversenye. Húsvét hétfőjén a zalaegerszegi orosz elvtársak [...] magas színvonalú hangversenyt adtak a Munkásotthon nagytermében. Városunk közönsége előtt nem volt ismeretlen orosz elvtársaink magasrendű muzikalitása és művészi 31 ZML Zalaegerszeg város polgármesterének iratai 1919. 78-79. doboz. 189
