Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924

készsége [...]. A program egyenesen hozzá volt válogatva az orosz lélek mély, de egyben szentimentális érzésvilágához. Különös tetszést arattak Ponomareff György művészi táncai. Ebben is az oroszok vezetnek az egész világban. A főként proletárokból álló lelkes közönség nagy áhítattal és megértéssel fogadta a hangversenyt, a művészek pedig a hatalmas ovációt ráadásul adott magyar darabokkal hálálták meg. [...] A hangversenyt tánc követte.”32

1919 májusától újra kezdtek benépesülni a barakkok: hadifogságból megtérő magyar katonák leszerelőtábora működött itt. A leszerelt katonákat nem tartották bent sokáig - bár ők valószínűleg ezt a két hetet is túl hosszúnak érezték -, így a tábor létszáma gyorsan változott ebben az időszakban. 1919 novembere és 1920 februárja között például, amikor a csóti tábor tífuszjárvány miatt le volt zárva, több mint 16.000, Olaszországból hazatérő magyar hadifogoly fordult meg itt.33 A hadifoglyoknak, különösen azoknak, akik szovjet-orosz területekről tértek haza, itt is, akárcsak Csórón, az egészségügyi mellett politikai szűrésen is át kellett esniük. Ez Zalaegerszegen is a korábbiakban már leírtakhoz hasonlóan zajlott, és innen is kerültek internálótáborba az egykori hadifoglyok közül.34

A tábort azonban nemcsak a leszerelendő katonák részére tartották fenn. A Tanácsköztársaság leverése után országszerte működtek igazolóbizottságok, amelyek kivizsgálták, hogy hatóságuk területén ki és milyen mértékben vett részt a kommünben. Ilyen bizottság ellenőrizte a román megszállás alól felszabadult fogolytáborok rabjait is, akik közül egyeseket további vizsgálat lefolytatása céljából illetőségi helyükre35 továbbítottak. így kerültek a zalaegerszegi táborba a szolnoki, kecskeméti, debreceni, tápiósülyi fogolytáborokból a Zala megyei

32 Szöveggyűjtemény a Tanácsköztársaság zalai sajtójából. (Összeáll. Németh László) Zalaegerszeg, 1969. 92. p. (Zala megye 1919. április 21.)

Rácz István 16. p.

'4 Petrák Katalin 28. p.

35 Az 1871 :XVIII. törvénycikk alapján az illetó'ség azt jelenti, hogy „minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia”. Ez nem feltétlenül esett egybe a lakóhellyel, hiszen az illetó'ség megszerzésének feltétele volt a leszármazás, vagy a nagykorúság elnyerése után négyévi helyben lakás és a községi terhekhez való hozzájárulás.

190