Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről

adatott, hogy körül lévén kerítve, a fegyvert lerakjuk. A legénységet kiállítottuk, nékiek is tudtokra adni. A jelenet megható volt, fájdalmukat leírni nem lehet, nem volt tán a legénység között is, ki ne könnyezett volna. Zászlónkról függő' szalag a tisztek között emlékül kiosztatott; annyi küzdelmeknek szomorú emléke, s egyedüli díja a haza szabadságáért hőn dobogó kebleinknek. - Zászlónk érdemjelét Máriássy ezredesnek adtuk.123 Több csapatokról hír volt, hogy nem fogják a fegyvert letenni, s ez okból estve felé maga Görgei egész késéretével, s egy muszka tábornoknak jelenlétében járta meg a tábort, - körülkerítésről, az alsó tábornak szétveréséről és lehetetlenségről beszélt, azt jelentvén végre ki, hogy ő szavát mindenkor meg szokta tartani, s így, ki ellenszegülni merészel, agyonlöveti főhatalmánál fogva. El kellett hinni, mert tudtuk, hogy vérszopó volt.

Világosvár romjai szomorú jelenetnek lettek tanúi. Midőn e várba Szilágyi124 ült fogva, akkor büszkén állt még e vár, - most e vár romokban, a hajdan nagy és hatalmas magyar nemzet eltiporva hever!

Másnap, vagyis aug. 13-kán reggel, több csapatokban láttuk felénk közelíteni az oroszokat, de fegyvereinkhez nem nyúlhattunk. Déltájban fegyveresen indultunk meg, s estve későn Szőlősön fegyvereinket leraktuk, mi tisztek azomban kardjainkat még megtartottuk.125 Aug. 14-kén oroszok késéretében Kisjenőre mentünk. Aug. 15-én kiadott rendelet szerint mi, tisztek a legénységtől elválasztattunk, ők reggel, mi délután 2 órakor indultunk Zerindre. Én reggel századomtól elbúcsúztam, és ez volt második legszomorúbb napom.

Hirdetményben eznap olvastuk „hogy mivel a nagy cár főtábornokának az esett értésére, hogy a magyar bankjegyeket nem veszik el,

123 Ezt ő maga is megerősíti emlékiratában. Vö. Máriássy János 1999. 205. p.

124 Szilágyi Mihály (1400 körül - 1460), Hunyadi János sógora, Mátyás nagybátyja, 1456-ban Nándorfehérvár kapitánya, 1458-ban Magyarország kormányzója. Mátyás még ebben az évben Világos várába záratta. 1459-ben kiszabadult, 1460-ban Erdély vajdája, az Alsó Részek főkapitánya lett, egy délvidéki összecsapásban török fogságba esett, II. Mohamed szultán lefejeztette.

125 Az I. hadtest fegyverletételére lásd: Máriássy János 1999. 202-205. p. és Egressy Ákos 1893. 149-153. p. A 47. honvédzászlóaljnál történtekre lásd még: Spur János visszaemlékezése. MOL R 31. Emlékezések, naplók. 2. csomó. No. 228. (részletét közli: Hermann Róbert 1992. 177. p.)

167