Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről

jobbszárnyunk szétveretett, s a középpel együtt megfutott. Az álgyű- golyók oly sűrűén jöttek, hogy azt gondolta az ember első gondolatra, hogy apró fegyverrel lövöldöznek, annyira zupogott a földre eső ál- gyűgolyó. Megveretvén jobbszárnyunk, s a középnek is jobbszárnyas része, mi is a balszárnyon visszavonulásra kaptunk parancsot, s a legnagyobb rendben lassan vonultunk, sőt, a Nádudvar felé vezető útnál mindaddig meg is állottunk, míg a szétvert jobbszárnyról is a menekültek hozzánk nem csatlakoztak, kiket fölvévén, ekképpen vonultunk egész Nagyváradig egy menetben, egyedül Derecskén mintegy 1 óráig-egy helyen az útban mintegy 1/4 óráig, - Keresztesen118 pedig mintegy 3 óráig pihentünk. Külömben 26 óra folyásáig szüntelen mentünk.119

Görgei a 3-d. és 7-ik hadtestekkel csak egy óra járásnyira volt hozzánk s segítséget mégsem küldött, pedig ha a mi hadtestünk, mely legföljebb 5000 embert számlált, az orosz nagy erő ellen közel öt óra folyásáig tudta magát tartani, sőt, balszárnyunk előre is nyomult; bizonyosan, ha csak a kisebb 3-d. hadtestet - mely mintegy 7000 főt számlált - segítségünkre küldi, az orosz teljesen megvertük volna.120 De Görgei már régen áruló volt, a tábort lehangolni igyekezett, hogy feladása könnyebbíttessék. Nagyváradnál öszvejött ismét Görgei egész tábora, s aug. 4-kén pihentünk, - aug. 5-kén Gyapjúba, - 6-kán Szalontára, 7-kén Nagyzerindre, - 8-kán Simándra, - 9-kén Aradra táborba szállottunk, de ismét csak mi, az első hadtest, a másik kettőt Nagyváradnál hagytuk. Aug. 10-kén a Maros folyón, s Újaradon által

118 Biharkeresztesen.

119 A debreceni ütközetre vonatkozó visszaemlékezéseket közli: Görgey István 1888. III. 273-312. p.; Máriássy János 1999. 182-195. p. és 233-237. p. A zászlóalj szerepére lásd: Egressy Ákos 1893. 140-146. p.

120 A Görgei vezette, a III. és a VII. hadtestből álló főoszlop aznap a Debrecentől 25 kilométerre, tehát kb. 6-6,5 órányi távolságra lévő Vámospércsen állt. A debreceni ütközet délután két óra előtt kezdődött, így Görgei oszlopa a legjobb esetben este 8 - fél 9 körül érhetett a csatatérre; az ütközetnek viszont délután fél 5 - 6 óra között már vége volt. Az eredmény tehát semmi más nem lehetett volna, mint a nagy menetekben kifáradt, s az orosz haderő létszámának alig egyharmadával rendelkező két másik magyar hadtest katasztrofális veresége. Vö. Gyalókay Jenő: A debreceni ütközetről (1849. augusztus 2.) In: Hadtörténelmi Közlemények 1927. 48-82. p.

165